Európa egyik legnagyobb rajongói klubja alakult 1987-ben. A PeCsa bezárásáig ott működött, megszakítások nélkül 28 éven át.
2015 októberében 30 év működés után bezárták a Petőfi Csarnokot, mert a Városligetbe tervezett múzeumi negyed útjában volt. Nem csak a PeCsának lett vége, hanem az oda szervezett Depeche Mode klubesteknek is. Csak hogy értsétek, miről van szó: ez volt Európa, ha nem a világ egyik legrégebbi, folyamatosan ugyanazon a helyen működő Depeche Mode rajongói klubja, vegyes életkorú, sok szempontból heterogén közönséggel.
A Magyar Televízió rövid tudósítása egy 2003-as buliról:
Nem egyszerűen egy klub, ahol a zenekar számait játszották. Több sikeres magyar együttes, illetve zenész is ezeken az esteken kezdte, itt léptek fel először. A teljesség igénye nélkül, innen indult például a Populär, amelynek két alapító tagja, Milkovics Mátyás és Moldvai Márk a Neo nevű formációval folytatta. (Az egyik legemlékezetesebb Neo koncert a Pecsában a 2000-es évek elején volt, amikor csatlakozott hozzájuk Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere.)
A Bonanza Banzai (ahol Kovács Ákos kezdte) is innen nőtt országosan ismert zenekarrá. A Dr. Beat is itt szerzett először rajongókat - a klub látogatói közül jó néhányan máig fejből tudják legnépszerűbb daluk, a Valami bizarr dolog szövegét. Itt léphetett először nagyobb közönség elé a Kozmix, az FLM, a Unique, A The Hungarian Depeche Mode Fan Club egyfajta bölcsőként, zenei műhelyként is működött.
VIDEÓ: Populär - Munkások (Pecsa, 1996.09.21)
A Depeche Mode 1980-ban alakult Angliában. Azonnal felismerhető zenéjük, de egyáltalán nem könnyű definiálni a stílusukat. Mondjuk: újhullámosként induló, szintipopos, gótikus, rockos és ipari elemekkel dúsított dark elektro diszkó.
Alapítója Vince Clark, Andrew Fletcher, Martin L. Gore és David Gahan volt. Clarke hamarosan távozott és az Erasure-rel kezdte újra, a helyére Alan Wilder került.
Bár már a Some Great Reward-dal is sikereket értek el, és a nyolcvanas évek közepén Magyarországon is játszották róla a People Are People és a Master and Servant című számot, igazán az ötödik (Black Celebration, 1986) és hatodik (Music For The Masses, 1987) stúdióalbumukkal váltak világhírűvé.
Itthon hamar masszív rajongótáboruk alakult ki, rengetegen kezdtek úgy öltözni és olyan frizurát hordani, mint a két nagy kedvenc: Martin és David.
1995-ben Alan Wilder otthagyta a zenekart, azóta Andy, Dave és Martin a Depeche Mode.
Persze most majd más helyet talál a magyar rajongói klub, ami talán műszakilag jobb lesz, vagy nagyobb, esetleg szebb. De az már nem lesz ugyanaz, mint ami 28 éven át volt. Az egyik klubtag fogalmazta meg a legjobban, milyenek voltak a bulik, milyen volt a hangulat:
"A Never Let Me Down Again-nél, amikor megy a kivetítőn a koncert, mindenki együtt lengeti a karját, és ahogy körülnézel, tudod, hogy mindenki ugyanazt érzi, egy vagy a tömeggel, tartozol valahova. Nagyon fog hiányozni a THDMFC, sosem lesz már több ilyen hely."
VIDEÓ: Egy koncertfelvétel, amelyen a negyedik perctől mindenki együtt lengeti a karját:
A városi legendák szerint a zenekar Magyarországon először Szegeden, a Tisza-parti Ifjúsági házban játszott 1984 körül, pár száz embernek, és csak ezt követte az 1985-ös budapesti koncert a Volán-pályán (utóbbit az együttes legelső szocialista országbeli koncertjeként tartják számon.)
"A zenekarból Martin Gore-t Happy Birthday-jel köszöntötte a közönség 24. születésnapja alkalmából. Az együttes a Duna Intercontinental hotelben szállt meg, és még nem alakult ki körülöttük az a hisztéria, amely a későbbi magyarországi tartózkodásaikat jellemezte" írja a Wikipédián a zenekarról szóló magyar szócikk szerzője.
A hazai rajongó klub - The Hungarian Depeche Mode Fan Club (HDMFC) - 1987 szeptemberében alakult. Havonta tartották az összejöveteleiket a Petőfi Csarnokban. Egy-egy kiemelt rendezvényen, például a hagyományos, december 30-i szilveszteri bulikon 1500-1700-an is voltak.
Suzy Q blogger évtizedekig járt ide
Először azért szerettünk lejárni, mert mint minden kamasznak, kellett a közösségi érzés, a valahova tartozás érzése. Ez nekünk a műjég volt és a Depeche Mode Klub.
A PeCsa előtti téren gyülekeztünk, szigorúan mindig ugyanazokon a padokon. Bent is mindig ugyanoda ültünk le, aki egyedül jött, az biztosan megtalált minket.
Akkoriban meg nem volt internet (illetve este tíz után, betárcsázós, nahát, nagy segítség lehetett, tényleg), úgyhogy a dalszövegeket hallás után leírtuk, és aki jó angolos volt, lefordította nekünk. Ettől még jobban magunkénak éreztük a zenekart, és egymást túlóbégatva énekeltük, a legendás Richard Touch Me-t és társait.
Együtt nőttünk fel a Depeche Mode klubbal, de ahogy leérettségiztünk, szétszéledt a banda, és mar csak kevesen maradtunk. Viszont az év végi 30-i bulira mindig mindenki eljött, de az utóbbi időkben már volt, aki csak nosztalgiából.
A magyar rajongói klub tematikus, speciális esteket is szervezett: 1990-ben maratoni rajongói találkozót, 1995-ben és 2001-ben európai Depeche Mode rajongói találkozót tartottak; 1996 decemberében itt volt a Barrel of a Gun klipjének világpremierje és 2007-ben Andy Fletcher, a zenekar egyik tagja itt mutatta be DJ setjét.
VIDEÓ: 1990-es riportfilm a 36 órás Depeche Mode Klub maratonról
"Imádtam, hogy Pesten ez volt az egyetlen hely, ahol nem néznek ki azért ahogy kinézel, ahogy táncolsz, amilyen társaságban vagy.
Soha nem volt verekedés a kilencvenes évek óta, ez gondolom a Pecsa biztiőreinek köszönhető.
Sokan jöttek egyedül, de mindig találtak társaságot, ha akartak, hiszen itt mindenki ugyanazt a zenét szereti, és a Deoeche Mode-ot nem csak simán szeretjük, ez egy életforma. Imádtam, hogy otthon éreztem magam, ugyanazok az ismeretlen ismerős arcok tűntek fel mindig, rengeteg emberrel megismerkedtünk az évek során, barátságok, szerelmek, házasságok bölcsője volt a Pecsa.
És a közönség együtt nőtt fel, nem jártak le idegesítő tizenévesek, hiszen mi voltunk az idegesítő tizenévesek a kilencvenes években..."
VIDEÓ: A Depeche Mode 36 órás maratonról szóló riportfilm harmadik része:
Miért lett ennyire népszerű itthon a Depeche Mode? Valahogy sokaknak sikerült rácsúszniuk arra a zenei és vizuális világra, illetve arra az életformára, amit a DM jelent. Martin L. Gore egy interjúban elmondta, hogy sikerült feketébe öltöztetniük az embereket. A zene és a fekete ruha erős kapocsnak bizonyult.
Sőt, a nyolcvanas években, amikor The Cure-rajongó, szintén feketébe öltözött gruftik, valamint az ipari zenék és a góth zenekarok rajongói megjelentek Magyarországon is, ezek a szubkultúrák egymást erősítették. A Depeche Mode Klubban egy kisteremben például indusztriál ment, Szegeden pedig a dark new wave & gothic bulikra vegyes, Cure-, DM-, Mission, Joy Division-, Fields of Nephilim- stb. rajongókból álló közönség járt.
"A zene miatt jártam oda. (És ezzel csábítottam le másokat is - már, akiknél volt rá hajlandóság.)
A hagyományos discokban játszott számok nagyon ritkán találkoztak akár a hangulatommal, akár az ízlésemmel. Itt ez adott volt: még akkor is jól éreztem magam, ha egyedül voltam, és egész este nem beszéltem senkivel. Elég volt, hogy nézem a táncoló lányokat, miközben a kedvenc zenekarom szól, jó hangosan. Társasággal pedig azért volt jó, mert mindenki tudta, hova megy, miről szól a dolog (ki szól), mi várható. Legalább a zenekar egyfajta közös nevező volt.
Ezért pár havonta és néhány évig jártam oda. Aztán meg már nem. Dalról-dalra el tudtuk mondani a műsort, akit lehetett, átvertek a pultosok, és ami a legrosszabb volt - és bennem tök sokszor félelmet keltett - az a sok náci volt, akikről sosem fogom megérteni, mit kerestek a DM klubban."
VIDEÓ: Az utolsó DM buli a PeCsában:
Nyitó fotó: képernyőkép a fenti videóból. A szerző rajongó, tíz éven át látogatta rendszeresen a klubot.
