A HDMFC honlapjáról származnak a fordítások, köszönet nekik!
Dave: Ez Anton Corbijn jellegzetes fekete-fehér időszaka - ebben gondolkozott. Egyszerű ötlet, és feltétlen bizalom a részünkről. Igazából, hacsak ezt a kezdő jelenetet nézzük, ez sem más, mint egyetlen állókép, egy megelevenedett fotógráfia. Emlékszem erre az öreg fickóra. Anton szerint hasonlítottunk egymásra. Azt mondta, így fogok öregen kinézni. Hasonló fülei voltak, mint nekem, haha. Az ember, ahogy öregszik, bizonyos szervei megnőnek és megnyúlnak. Alig várom már, hogy a valóságban is elérjem ezt a kort, haha! És itt gördül ki az a picike kis autó. Az ellenkezője mindannak, amit várnál. Már önmagában a kocsi is humoros, nem de?! Mindez persze kontrasztba állítva a hatalmas tájképpel. Anton, a dalt meghallgatva, hatalmas teret és epikus, filmszerű hangzást vizionált. Fellini utánérzés. Hatalmas tér, és az egyszemélyes kiskocsi, haha. Szimpla ötlet; kocsikázás. Körítésnek pedig adott pillanatképek, amit az autóval elhaladva pillant meg az ember. Hirtelen ez az egész képi világ, és a zenei hangulat összeérett. Ugyanakkor merőben eltérővé vált mindattól, ami a popkultúrát jellemezte akkoriban. Senki, még csak hasonlót sem csinált akkortájt. Nyilván nem is szerették a TV műsorok. Mi pedig imádtuk, hogy nem szerették. De muszáj volt játszaniuk, mert abban az időben még népszerűnek számítottunk. Folyamatosan benne voltunk a Top Of The Pops-ban. A klipet amúgy Dániában forgattuk. Emlékszem ezekre a búzamezőkre. Az sem kizárt, hogy a PUK Studios szomszédságában forgattunk. A hajladozó kukorica kalászok pedig pont úgy néznek ki, mint az emberek kezei a koncerteken. Nagyon képies, nagyon érdekes. A karlengetés a koncerteken, az aktuális turnén kezdődött, amely záró szakaszában D.A. Pennebaker dokumentálta a történteket. Teljesen el volt képedbe a jelenségtől. Nem tőlünk, vagy a zenénktől, hanem a követőinktől. Ezt a jelenséget, a rajongókat akarta megörökíteni, ez volt számára a film lényegi része. Ez a fajta, a Grateful Dead-hez mérhető lojalitás, amely igazából még undergroud jelenség volt. Ez misztikus volt mindenki számára, hogy úgy mondjam, ezt volt a mi titkunk. A kapcsolatunk a rajongókkal. Nem is tudom már, hogy hol realizáltam ezt a karlengetést a koncerteken. Az is lehet, hogy Texas-ban volt. Egyszer csak pár emberre lettem figyelmes, amint csinálja. Majd életre kelt egy egész szekció, és végül egy emberként mozgott az egész ház. Amerikában, ahol a sporteseményeken mindennapos a mexikói hullám, könnyen és gyorsan felkapta a közönség. Végül beépült a programba. Mindez akkoriban, a 'Music For The Masses' albumhoz kacsolódó turnén kezdődött, haha.
Andy: Anton tudatosan kezdte el használni a lemezborítókról vissza köszönő motívumokat. Innentől kezdve az image erősödött, a stílusjegyek szervesen beépültek mindenbe, amit csináltunk. A videót a lemezfelvétel ideje alatt forgattuk, Aarhus városkához közel, a PUK Studios szomszédságában, Dániában. A klip ismét tartalmaz humoros elemeket. Vajon ki lehetett ez az öregember?! Anton sokszor használ a klipjeimben hírességeket, akiket saját ismeretségi köréből hoz - javarészt holland művészeket, színészeket. Bár nem látszik, emlékszem, hogy rettenetes hidegben forgattunk. Ez a kisautó rendkívül vicces egy olyan rock sztárral, mint Dave. Kontrasztban áll a videó komolyságával, haha. Anton amúgy szereti a különböző autókat. Túl sokat nem tudok hozzá tenni a kliphez, szimplán jó, szimplán jó nézni, ahogy van. Nehéz egy olyan klipbe belerakni egy komplett együttest, amely nem performance jellegű, vagyis nem zenélnek benne. Művészi adottság kell ahhoz, hogy a zenekar minden tagja belekerüljön a klipbe valamilyen formában. Ezért játszunk szerepeket, és tulajdonképpen alakítunk fura karaktereket. Lásd ez az egész kergetőzés itt. Sohasem tudtam meg, hogy miért kellett Dave karakterét kihúzni a tóból. Hogy került a tóba?! Never Let Me Down, vagyis Ne Hagyj Cserben. Könnyebb olyan klipet forgatni, amiben zenélünk, mert akkor csak a körítést kell kitalálni. Anton Corbijn ezzel szemben szeret valódi videó filmet forgatni, így aztán muszáj valamilyen szerepet ránk osztania. Amit persze a végén boldogan alakítunk, hisz Antonnal mindig élvezetes együtt dolgozni. Próbálom itt előadni, hogy mennyire szenvedtünk, haha.
