Huuuhhh! Az van, hogy meghallgattam még párszor az albumot (fülesen, brutál hangerőn), és emiatt majdnem teljesen lemaradtam a koncertről. Kész. Belefeledkeztem, azt hiszem, ez mindent elmond. Emberek, ez a James Ford úgy kellett a DM-nek, mint egy falat kenyér! Most verem IGAZÁN a fejem a falba a Hillier gyerek miatt (DelMa jó, de az előző kettővel mit tett - és most látszik nagyon, hogy ez az ő sara). De elég a jó kis hazai kesergésből, ez az album kibebaszott jóóó!!! (vagy csak megismerték az ízlésemet :-)).
Odafigyelvehallgatva nem hiányzik róla semmi és senki. Ízléses hangszerelés, szuper dalok, mármint nagyrészt. Furcsa, hogy míg a DelMán Dave dalait éreztem erősebbnek, most Martin szerzeményei brutál izmosak, a kortárs zenekarok (korban az ő társaik! :) felköthetik a szépen lefosott nadrágjaikat. Szerintem irigykedhetnek. A Depeche Mode él!
Első (néhány) benyomások:
Going Backwards: nagyon erős, végénél teljesen akaratlanul libabőr, rég volt ilyen Modetól.
WTR: jó! Jó! Ez egy jó szám, na.
TWC: egyszerű hangszerelés, mint egy Zenekar. semmi fostalicska prünnyögés, hillieres zuzmókolás. Nagyon szép szám, ívvel. Erről is, és a GB-ről is a Marillion nevű zenekar ugrott be, talán hangulatilag arrafelé üt.
Scum: hát ezen be lehet szarni, annyira kemény. Végre egy kis bátorság.
YM: instrumentális részei jók. Tiszta Bloodline utánérzés.
CM: libabőr a közepénél. Mestermunka, okos dal.
Eternal: gyengébb pillanatokban szerintem ez ríkatni képes, nagyon erős, drámai, libabőr itt is. Gyönyörű, őszinte, nekem sokkal jobban bejön mint a Fail.
PH: tetszetős, koncertre való, kicsit ötvenes-hatvanas évek Amerikája feeling
So much: ezen meg jót lehet röhögni, ez a faék punk-alap, kész. Nagyon jó koncertdal, szerintem nagyon nagy jókedv lehetett alatta a stúdióban.
Poorman: szerintem az album egyik legerősebb dala, jól ötvözi 1981-et 1997-tel. Pazar.
No more: gyenge.
Fail: Jó Martin-dal, de az Eternal sokkal jobban tetszik, király zárószám viszont.
Szóval ha ezt az albumot megmutatom egy mai űrlény sihedernek (aki nem ismeri a nyolcvanas éveket), kötve hiszem, hogy egy öreg zenekarra asszociálna. Ez egy friss album! Mély, és okos. Meg tudtak lepni.
