Going Backwards:
Nagyon jó kezdés, WIME óta nem volt ilyen dallamos, erőteljes felütés. (Közepén picit olcsó a kiállás, lehetett volna ötletesebb.) Refrén kb. a Mercy In You óta nem volt ilyen jól megírt, szép dallamvezetésű. (A végén kicsit olcsó megint a kifuttatott szintiszólam.) Jó amúgy a befejezés, de inkább élőben szoktak így kitartani akkordot.
WTR:
Okés dal, jobban szól, mint az előre kiadott verzió, nincs vele gondom. Már az is tetszett, de így, jó minőségben nincs vele hangzásbeli problémám. (Kicsit kiszámítható a dallammenet, a vonatos részt leszámítva.) A végén is oké a gitárriff.
Worst Crime:
Hű, de fura váltás! Totál Dave szóló/Szószevők fíling. Szép a dal, gyönyörű a gitár benne! Jók a kiállások (tuti JF kezevan bene). Sokan fillernek könyvelhetik el, valóban nem egy bombasiker dal, nem is tudok hirtelen DM-es dalt mondani a múltból, kicsit Little 15-szerű borongásba oltott SS.
Scum:
Jézusatyaúristen! Nagyon kemény zúzás! Kicsit fura a tapsdob, utoljára italodisco dalokban hallottam. Jók és sejtelmesek a kiállások. Meglepő dal a DM-től.
You Move:
Sziginek ajánlom figyelmébe a ritmusképletet! :))) Tisztára, mint egy szintipop együttes dala, újabb meglepő dal a DM-től, abszolút nem Depeche, amit hallok. (Kicsit szegényes a dallamvilág, gyakorlatilag 2 hangra épül. Ennél még az ING és a The Dead Of Night is frivolabb.)
Cover Me:
Ujjujj, megint gyönyörűek a gitártémák, ez tuti fix JF! Refrén nagyon szívbemarkoló, fantasztikus Dave éneke. Jó a dal építkezése, nem safe mode/autopilot. Hidegrázás a refrén és az abból való építkezés! Tökéletes dal a Martin-blokk elé! Hibátlan. (Persze azért mehetett volna bele valami bevállalósabb groove a fehér zaj helyére.) Refrén dallama instrumentálban újabb libabőr, baszki a Clean óta nem volt ilyen jól felépített dalbefejezés. (Mondjuk a legvége megint kicsit suta.)
Eternal:
Újabb fura Martin dal, valamiért magának egyre ezeket a Björkös torzszüleményeket gyártja. Nem mondom, hogy rossz a dal, mert Björk sem rossz előadó és dalszerző, de ezek a dalok egyre nehezebben fogyaszthatók. Hálistennek rövid, mert ebből 5-6 tuti öngyilok lenne.
Poison Heart:
Újabb Szószevős hangulatú dal. Szép a dal amúgy. (Kicsit sok a torzítás talán, fáj a fülem a sok recsegéstől.) Refrén gyönyörű, aztán kb. a Slow szintjére süllyed. Átkötő megint szívfájdítóan szép.
So Much Love:
Broken-es kezdés AQOT-os lüktetéssel. (Már megint ez a rohadt torzítás...) Gitártéma, lüktető basszus nagyon baba. Kicsit kevésnek érzem a sávokat, a sok berakott zaj itt sem helyettesíti a megírt kiegészítő dallamokat. (ld. Broken) A kiállásban van magasan valami, de nagyon halk, mint a WTMW-ben, nem értem, miért dugják el a zajok mögé, ez nem az Aphex Twin... Az átkötés jóra sikeredett, kár ezért a sok zajért, legszívesebben behangolnám a rádiót rendesen. Vége...?
Poorman:
Martin éneke kicsit a The Darkest Starra emlékeztet. (Megint torz az ének, miért?) Gitárjáték újfent szép, ezt a Dzsémszfjordot tartsuk meg sokáig! (Dobokból többet vártam JF-től, alig hallok valami eredetit, ha van is, szét van csavarva. Inkább analóg dobszekvenciák vannak, fehér zaj cinekkel.) Átkötés refrén végén és gitár megint szuper, a zaj megint sok, elnyomja a zenét. Vége...?
No More (This Is The Last Time):
Corrupt fílíng, szép a dallammenet, nincs szétcsapva mindenféle konyhai eszközzel, ez nagyon pozitív. (Padek hiányoznak a verzék alól.) Refrén megint nagyon hangulatos, aztán az átkötés megint meglepően jó. Újabb kiállás (JF?), szeretem, levegőt ad, ebből nem sok volt a SOTU-n, de a DelMán sem.
Fail:
Ahh, csilingelés, mint a WFTN-ben! Félek, megint elmegy nagyon elvontba... effekt pergő Squarepusher minta (Music Is Rotten One Note/Budakhan Mindphone korszakból)... Ez is amolyan szintipopos nyúlásnak hangzik, főleg a perkusszív kíséret. Maga a dal szép, itt nem zavaró a sok effekt és zaj, nem vitték túlzásba. Gyönyörű a végén a dallamváltás, meglepő befejezés és még meglepőbb albumvégi dalválasztás!
Ősszességében nagyon erős, összetett, nehéz cucc, a DelMa könnyebb volt valahogy, tényleg sok a falatba rejtett apró kavics és szög, nem egyszerű, annyi szent. Sokat kell még hallgatni, hogy beivódjon. (A SOFAD-nak és az Ultrának is kellett 2-3 hónap!)
