2017. május 23.
Normális dolog az, amikor koncert előtt az ember áll a nyitott gardróbszekrénynél, és azt próbálja eldönteni, hogy 493 darab fekete pólója/inge/blúza közül MA ESTÉRE melyiket vegye fel, és melyik fekete kabáttal? Szerintem igen.
És normális dolog a koncert másnapján az első tripla kávé után végighallgatni YouTube-ról az előző esti koncert összes számát? Teljesen normális. Különösen azok számára, akik ott voltak május 22-én a Groupama Arénában a Depeche Mode-on.
Az énekes, Dave Gahan (MTI)
Különösen úgy, ha az ember élete jótündérének köszönhetően az utolsó előtti pillanatban szerez jegyeket az egyébként 2 nap alatt telt házassá vált produkcióra, és ott lehet az Arénában a többi varjúnak öltözött barátjával - azokkal, akikkel amúgy is rendszeresen járt a PeCsába a DM klub bulijaira.
Azt, hogy eszméletlenül jó koncert lesz, előre lehetett tudni az eddig felpakolt setlistek, fotók és videók alapján. Azt azonban nem, hogy ennyire.
Ezen a koncerten több katarzist is átélhettünk.
Az elsőt az In Your Room és a World In My Eyes alatt.
VIDEÓ: World in My Eyes:
A második katarzist pedig akkor, amikor Martin L. Gore zenei kíséret nélkül adta elő a Question of Lustot, és mi teli torokból énekelhettük vele végig, aztán amikor a Home-ot elénekelte. Ennél a pontnál éreztük többen is, hogy ez annyira szép volt, hogy szavakkal le sem tudnánk írni.
VIDEÓ: Home
"Profi setlist, tetszik ez az új kezdeményezés, hogy volt egy 15 perces szünet sz@r számokkal, amikor lehetett wc-re menni, cigizni meg inni" - írta szarkasztikusan ez egyik barátnőm a Home-ot követő blokknál, amelyben a Poison Heart, a Where's the Revolution és a Wrong hangzott el.
De a következő rész mindenért kárpótolta: az Everything Counts, a Stripped, az Enjoy The Silence szólt. És a Never Let Me Down, a karlengetéssel, ami már több mint 30 éve megy ennél a számnál, és amit fantasztikus volt látni, mert pont olyan élmény most is, mint amilyen videómegosztókra felpakolt felvételeken, sőt: amilyen a régi koncerteken lehetett.
Erre a számra ráadásul külön készült a magyar közönség egy flashmobbal: aki csak tudott, fehér kesztyűt húzott, és úgy lengette a karját. Csodálatos volt.
VIDEÓ: Never Let Me Down
De a koncert igazi csúcspontja a Heroes lett, ez a gyönyörű David Bowie-feldolgozás. Különösen, hogy 2009-ben azért tartottam fontosnak ott lenni a koncerten, mert akkor volt daganatos beteg Dave, és nem lehetett tudni, hogy láthatom-e még valaha színpadon.
És ebben számban benne volt az is, hogy ő egyelőre túlélte a rákot, a tavaly elhunyt bálványa, nagy kedvence, David Bowie azonban nem. És azt se felejtsük el, hogyan lett 1980-ban a zenekar tagja Dave: Vince Clarke hallotta, hogyan énekli a Heroest. És beajánlotta a többieknek. Ez, a küzdeni akarás, az elmúlt 37 év és a tisztelgés talán mind benne volt. És talán ezért is ütött ekkorát ez a dal.
VIDEÓ: Heroes:
Tökéletes koncert volt. See the stars they're shining bright. Everything's alright tonight.
