Címszavakban: 

 - lehetőségem nyílt meet&greet-re, nagy élmény volt; először Kessler jött be, vagány, karban tartott kedélyes fószer, érthetetlen kiejtéssel; aztán jött a zenekar, kedvesek voltak, már-már megilletődöttnek tűntek a spontán tapsunktól: különösen Dave és Martin mosolygott nagyon kedvesen. Kézfogás volt (kesztyű nélkül), és egy közös kép. Megkapták itt a Spirit dupla platinalemezt is, ezzel az emléktáblával is készült közös kép. Köszi a lehetőséget Faith-nak és Devotion-nak, sajnos már egyikül sem ír ide. 

 - előzenekarokról emiatt lekéstem (a The Raveonettes fellépése alatt volt egyébként az említett találkozó). 

 - izgalmas volt belépni életemben először abba a stadionba, ahol a magyar labdarúgó válogatott kijutott az Európa-Bajnokságra :]

 - DJ szett kellemes volt, ismertem a dalokat a Spotify-playlistemből, elég halk volt, és közben csepergett az eső. Hármasban voltunk, párommal és Generic Jingle kartárssal. Rengeteg jelenlegi és volt topicost láttam természetesen. 

 - Istenkirály volt, hogy elállt a koncert kezdésére az eső! nagyon boldog vagyok, hogy száraz bulink volt - főleg a keddi özönvíz tükrében. 

 - Fura ez a Revolution-Cover Me intro. A Revolution érdekes, a Cover Me mix pedig elég brutál. Nagyon régen nem volt ennyire "különálló" intrója egy DM turnénak (főleg nem az utolsó két turnén). 

 - Going Backwards nem volt annyira töttyedt, mint vártam. Persze nem közelítette meg így sem a fantasztikus albumverziót. 

 - So Much Love jó pörgős dal

 - A Barrel-Pain-Corrupt párost kicsit higítanám, vagy mondjuk odatenném a World In My Eyes-t. Pl. a két új után jöhetne egy Corrupt ("na, első régi"), aztán egy WIME ("ááá király"), utána a BOAG (kis pihenő a WIME után), és utána a Pain. 

 - A HOME Fórumra - Őrült Kacsán keresztül - SMS-ben küldtem a setlistet, úgyhogy ez most nem volt egy nagyon bevonódós buli a részemről, de pl. a szett elején a Pain That I'm Used To-ra derekasat ugráltam. 

 - Én örülök a Corrupt-nak, mindig fanyalgunk, hogy slágereket nyomnak, hát tessék, megkaptuk! Amúgy is szeretem ezt a dalt, mindigis szerettem. 

 - IYR: itt tényleg elvitte a kivetítő a bulit. Nagyon hiányoztak a vokalistalányok a végéről. Így is az egyik csúcspont persze. Vicces volt Martint a szinti mögött látni; hiába érezzük rockosnak ezt a dalt, ez egy színtiszta szintidal. 

 - World In My Eyes: másik imádott dalom. Most valamiért kevésbé jött át. Koncerten nem annyira nagy kedvencem, mint lemezen, talán azért. 

 - Cover Me: csodálatos dal, Dave először a catwalkon (ahogy az előző turnén is, az ugyancsak Dave-dal alatt (Should Be Higher)). Remek kivetítés. Ez, meg a So Much Love kivetítése máris két remek klip lenne az érából, kár, hogy ezt a ziccert ki fogják hagyni (más: 4 éve ugyanekkor nemhogy tudtuk, hogy mi lesz a második kislemez, hanem azt is tudni lehetett, hogy mi lesz a harmadik. Lehet, hogy nem is lesz több kislemez? :( ). 

 - Martin-blokkban megcserélték a két dalt, hálistennek, végre! sokkal jobb, hogy a Home végén az énekeltetés már átfolyik Dave visszaérkezésébe. Az első setlistvariálás Budapesten! :) Nekem mostanában koncerten vagy a nagyon lassú, vagy a nagyon gyors dalok tetszenek; mivel most nem voltak nagyon gyorsak*, ezért ez a blokk nagyon bejött (*=nem hittem volna, hogy a Delta Machine Tour setlistjét gyorsnak fogom tartani, de ez volt a helyzet. Ott volt Soothe My Soul, Just Can't Get Enough, A Question Of Time, és sokszor Behind The Wheel: valami ilyesmi jó lett volna most is, legalábbis ezt éreztem 1-1 résznél). A Home végén a "singalong" nem annyira jól jött össze most.

 - Poison Heart: sajnos ez a dal koncerten még kevésbé tetszett, mint a lemezen. 

 - Where's The Revolution: dettó. Itt azért nagyon azt éreztem, hogy ejj, de nagyon nem slágeres ez a Spirit... ami előnye is, de hát na. 

 - Wrong: sokkal jobb, összeszedettebb, rövidebb verzió, mint a TOTU-n; viszont ha megbocsáthatatlanul lespórolják az utolsó versszakot, a dal csúcsát! Dave csak a "Wrong Wrong"-ot ismételgeti. Óriási, bosszantó kihagyott ziccer, ez így messze marad a TOTU verziótól is. 

 - Everything Counts: tetszetős verzió, de jobbra gondoltam itt is. Valahogy itt nagyon kijött, hogy nem igazán szólt jó a cucc (vagy a stadion). Egy icipicit Ákos újkori, pocsék átdolgozásaira emlékeztetett ez az Everything Counts-verzió. Az is furcsa kicsit, hogy ez az egyetlen dal, amihez nagyon hozzányúlnak (már a TTA-n is eléggé), a többihez sokkal kevésbé valamiért. Lehet, hogy a koncertDVD-n majd újra el tud ragadni ez a verzió, de most nem tette. 

 - Stripped: csodálatos dal, nem koncertre való. 

 - Enjoy The Silence: itt jó volt nézni az ülőhelyet, ahogy tombolnak :) himnikus dal, kissé idejétmúlt hangszerelés

 - Never Let Me Down Again: remek dal, kesztyűhúzással, és a végén karlengetéssel. Mintha mondta volna Dave, hogy "ohh, white gloves!" (én nem láttam, de a párom szinte biztos benne, hogy mondta). Nálunk, a kiemelt álló kb. harmincadik sorában, jobb oldalon nem sokan kesztyűztek, de a kivetítőn nagyon jól nézett ki a sok fehér kéz.). 

 - Somebody: most jöttem rá, hogy mennyire szeretem ezt a dalt. Ahogy az egyik cikk írta: végre volt értelme a mobiltelefonoknak, baromi jól nézett ki a sok "elemlámpa" a stadionban. Egyik csúcspont. 

 - Walking In My Shoes: baromi jó a random carpetes nyitás és zárás. A kivetítő kicsit túl didaktikus, de nem volt annyira túltolva. A dal pedig a Live In Berlinről ismert rákenroll állatkodás, az eredeti mélység és szomorúság nélkül, viszont sokkal dögösebben. Valamit valamiért. 

 - Heroes: az elején mintha nem lett volna a színpadon Eigner? A Walking In My Shoes végén lerohant a színpadról, ha jól láttam. Mindjárt csekkolom a videókon, hogy tényleg nincs-e a színpadon a Heroes első fele alatt. A dal kellemes, kár, hogy az albumverziót játsszák, mert az azért eléggé hosszú. A single verzió (vagy legalábbis a best of-on található verzió) sokkal rövidebb, az jobb lenne ide. 

 - I Feel You: az egyik legjobb élő verziója volt ez (atom a kezdése), de ez a dal szerintem csak albumverzióban jó (igen, még a Devotionalon sem!). Mindegy, a zenekar kiállatkodhatta magát (Martin, Dave és Christian közös majomkodása kedves volt). 

 - Personal Jesus: ez is egy jó verzió, jó ugrálós. Ez a dal tőlem maradhat örökre, az előzővel ellentétben. 

 - After: az elején iszonyatos tömeg, a kisteremben hűsöltünk, beszélgettünk, táncoltuk (Molli, Generic Jingle, MiSe, edzőbácsi+még néhányan). Később, ahogy lett hely a "nagyteremben", nekem hatalmas bulihangulatom támadt, és - mint a régi szép időkben - fél 6-ig roptam. Remek volt :)

Összességében a DM koncertről az volt a véleményem, hogy "70%-os, mint mindig". Leginkább hálát éreztem, hogy "itt" lehetek, és hogy ők is itt vannak még. Soundtrack of my life: ezt nem tudják elrontani, és persze nem is akarják. Köszönök nekik mindent.