Egy hetes késéssel, de végre én is eljutottam oda, hogy beszámoljak a londoni koncertről. Remélem még nem számít lerágott csontnak, és szívesen olvassátok :)

Először is azt emelném ki, hogy mivel vittük magunkkal barátnőm 12 éves fiát is, így szó nem lehetett a színpad előtti zúzdáról, vagy bármilyen más egyéb hasonló dologról, és pont ezért más is volt egy kicsit a koncert számomra.A jegyeket barátnőm intézte, állójegyeket vett, amire én azért erősen rácsodálkoztam először, mert egy ekkora gyerekkel nem megy az ember egy ilyen hatalmas tömegbe egy koncertre, de barátnőm megnyugtatott: ez itt Anglia, nincs ezzel semmi gond. És tényleg, nem is volt, erről szerencsére, vagy sajnos, volt is alkalmunk megbizonyosodni.Vonattal mentünk fel Londonba, ami a lehető legjobb döntés volt, és a legegyszerűbb módja annak, hogy a stadionhoz eljussunk. Az állomás (Stratford Intl.) egy kellemes 10 perces sétára van csak a stadiontól. Már itt is lehetett látni, hogy minden nagyon flottul van szervezve, mert az állomás épületétől teljesen egyértelműen ki volt táblázva, hogy merre kell mennünk, és már ott is, egészen a stadionig vezető úton, minden tele volt biztonsági- és tömegirányító emberekkel. Maga a komplexum (Stadium Island, itt van még ezen a területen az Aquatic Center is, ez volt az olimpia egyik helyszíne) baromi jól lett megtervezve, tökéletesen kiszolgál egy ilyen hatalmas tömeget. És mindez egy 8 milliós város közepén, tényleg pazar.A stadionhoz n+1 db, kordonokkal kialakított folyosón lehetett bemenni, a jegy- és a biztonsági ellenőrzések is itt történtek meg, nem pedig a stadionba való beengedéskor. Ennek rögtön érezhettük is az előnyét, mert a sok beengedőpont miatt nem kellett hosszú sorokat végigállni a tűző napon - mint mondjuk itthon a Groupamában, ahol kritikán aluli volt a szervezés. Mindkét stadion, az itthoni és a londoni is új, azzal a különbséggel, hogy utóbbinál a tervezők valóban gondoltak a tömeg igényeire és kényelmére is...Az ellenőrzés nagyon precíz és alapos volt, mindenkit (még a velünk lévő gyereket is külön) alaposan, de rendkívül profin és udvariasan megmotoztak, és a táskák tartalmát is ellenőrizték. És nem csak úgy tessék-lássék módon, hanem tényleg mindenre odafigyelve - velem pl. még a pici, kb övtáska méretű táskámban lévő power bankot is kivetették és megnézték, mert a táskába belenézve nem lehetett egyértelműen látni, hogy mi is az. Mindezt egy pillanatig sem éreztük felesleges macerának vagy kellemetlenségnek, mert tényleg annyira profik voltak, és annyira gyorsan átestünk rajta - sőt, inkább épp ellenkezőleg, megnyugtató érzés volt, hogy ennyire odafigyelnek mindenre, főleg nem sokkal a manchesteri koncerten történt robbantás után. Komolyan mondom, hogy sok reptéren sem tapasztaltam korábban ennyire alapos átvizsgálást.

A beengedőpontok után megkerestük a jegyünkre nyomtatott bejáratot, ami magába a stadionba vitt. Viszonylag korán érkeztünk, úgy 4 óra körül, és ekkorra már bőven voltak kialakult sorok a kapuknál, de nem tűnt egyáltalán vészesnek.Nagyjából ennél a résznél jelentkeztem be ide a fórumra, és írtam nektek meg azt, ami tényleg ledöbbentett: az egyre növekvő tömeg ellenére gyakorlatilag sehol nem volt sorállás, ahol valamit venni lehetett, se a mercsinél (ohh, tudom, borzalmas ez a szó úgy magyarul leírva :-D), sem a büféknél, de a kihelyezett (patyolattiszta) mobilwc-knél sem. 
A biztonságiak itt is mindenütt jelen voltak, bár igazából nem lett volna rájuk szükség - az angolok nagyon tudnak sorban állni, konkrétan annyira, hogy ha csak ketten is várnak valahova, akkor is fegyelmezetten sorakoznak. 

Pontban 17 órakor kinyitották a kapukat, és megindult a sor. A legnagyobb meglepetésemre kb. 3 perc alatt(!) bejutottunk a stadionba, és a szuper szervezésnek köszönhetően egyből a hozzánk legközelebb eső lejáratnál találtuk magunkat, ahol lemehettünk a küzdőtérre. Több ilyen pont is volt, ezért nem csak egy irányból ömlött a tömeg a pályára, így elég egyenletesen kezdett megtelni az állórész. Természetesen a beengedés utáni pillanatokban a legtöbb emberből előtört az ilyenkor hagyományosnak számító versenyszellem, és elkezdtek a színpad felé rohanni (mi nem, tudjátok, gyerekkel voltunk), de ennek nem volt túl sok értelme, mert a küzdőtéren is x méterenként kiállított biztonságiak rászóltak mindenkire, hogy "no run, just walk, please!, így a színpad irányába egész vicces gyorsgyaloglás-verseny jelenetek bontakoztak ki sokak részvételével.

Mi kényelmesen odasétáltunk a színpaddal szembe, egész jó helyet megcsípve elsőre is, de, mivel a gyereknek nem volt túl jó rálátása onnan a színpadra, így kicsit elmentünk oldalra, és lőn, szabad helyeket találtunk rögtön a FOS részt elválasztó kordon korlátjánál! Lett is nagy öröm rögtön, tökéletes helyünk lett, tökéletes rálátással mindenre, elég közel a színpadhoz - mindezt úgy, hogy nem a drága FOS jegyeket vettük meg.

Bőven volt időnk a kezdésig, így felváltva, vigyázva a korlátnál megszerzett helyünkre, elmentünk felfedezni, hogy mit, mennyiért kínálnak a kihelyezett italospultokon. Hát kéremszépen, mocsokdrága volt minden. Egy pint (kb. 5 deci, azaz egy korsó) sör 5,80-ba került, kb. 2000 HUF. Összehasonlításképpen, egy random pubba beülve 2,5-ért máshol egy nagy J-coke-ot (Jack Daniel's kólával) kapsz, vagy 2-ért egy jobbféle cidert.

Az előzenekar: 

Hál'istennek Londonban már nem kellett végigszenvednem harmadszorra is a The Raveonettes-et, kaptunk helyette The Horrors-t. Hááát... mit is mondjak róluk? Lényegesen jobbak voltak, mint a dán csapat, de azért egy önálló koncertjükre nem mennék el. Pár számuk egész jó volt, de amikor a gitáros csóka elkezdett egy kézzel (szószoros) játszani a gitáron, az a rész már kiverte nálam a biztosítékot, pedig én eléggé csípem az ilyen alter/indie témákat, de ez kb. úgy hangzott, mintha egy rozsdás ráspolyt húzogatna a húrokon. Rabvallató volt, na. Ezután már eléggé kezdtem várni Depeséket.

Itt az előzenekar alatt történt egy érdekes dolog, közvetlen mellettünk, ezt írtam is korábban. Egy 5-6 fős, elég hangos társaság úgy gondolta jó ötlet rágyújtani egy spanglira egy ekkora tömegben. Kb 15 mp-cel később megjelentek a tűzbiztonságiak (külön, piros mellényes fickók voltak, nem a sima biztonsági személyzet tagjai), és azonnal eloltatták velük, valamint kaptak egy figyelmeztetést is, hogy a következő ilyennél kivezetik őket a stadionból. Komolyan, az állam leesett. Egy ekkora tömegben, egy szál cigire ilyen gyorsan és így reagálni? Fogalmam nincs hogyan csinálták :-o

És végre, elkezdődött az intro, és azzal együtt a stadion morajlása is. Naggggggyon komoly hangulatot tud teremteni, ha közel 80.000* ember elkezd tapsolni/fütyülni/ordítani/woo-hoo-zni! Elképesztő volt hallani felébredni a tömeget.
* Tudom, tudom, nem volt ez 80ezer, mert voltak azért üres székek, és a küzdőtéren is néhol szellősebb foltok, de az event hivatalosan sold out volt, ez a stadion meg olyan bazinagy, hogy 3-4ezer ember hiánya szerintem igazán fel sem tűnik bent.

Apropó, egy érdekesség, és megint csak a lebonyolítást kell dicsérnem: arányaiban viszonylag kevés olyan ülőrész volt, ahová már nem adtak el jegyeket, azért, mert onnan nem lehetett volna rálátni a színpadra. Ezt pedig úgy oldották meg, hogy nem csak egyszerűen odaépítették a küzdőtér egyik végére a színpadot, hanem helyet csináltak neki: elbontottak x sort a színpad mögötti rész ülőhelyeiből, így azt hátrébb tudták felállítani, így jutva még több teljes értékű ülőhelyhez. Ráadásul a színpad is magasabban volt így, még jobb rálátást adva a hátrébb lévőknek. Nagyon profi megoldás, tényleg tökéletes koncerthelyszín a London Stadium.

A hangzás rohadt jó volt, és a hangulat is - bár, hogy őszinte legyek, Budapest tényleg verhetetlennek bizonyul ebben, ha DM koncertről van szó. És azért hangsúlyozom külön ki, hogy DM koncert esetében, mert a decemberi The Cure itt Londonban totális őrület volt, utcahosszal verte az itthoni koncertet hangulatban. Érdekes különbség.

Oké, nyilván az is elvett egy kicsit az élményből, hogy világosban kezdtek, és elég sokáig még világos is volt a koncert alatt is - erről a banda nem tehet, Londonban elég sokáig világos van esténként. Ez van, ezt kell szeretni. Szóval, érdekes dolog ez a közönséggel. Persze, mindenki bulizott, meg énekelt, de ott a tömegben én úgy éreztem, hogy ez sokkal visszafogottabb, mint ami mondjuk Pesten volt. Aztán utólag visszanézve a videókat meg azt látom, hogy végig elég intenzíven bulizott az egész stadion. Testközelből ezt valahogy egészen másként éltem meg.
Az új számokat is szinte mindenki énekelte itt, bár nem volt olyan elsöprő fogadtatása egyiknek sem, mint itthon. Nekem úgy igazán a A Pain That I'm Used To alatt kezdett beindulni rendesen a buli, de ehhez sajnos nagyban hozzájárult az is, hogy mögöttünk egy szupertahó szlovák társaság volt, mocsár részegen, némelyikük pedig teljesen betépve, de annyira, hogy a lábukon is alig álltak. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag (valószínűleg azért, mert hallottak minket magyarul beszélni, más magyarázatot erre tényleg nem találok) teljesen ránk szálltak és elkezdtek provokálni minket barátnőmmel. Nos, más esetben pillanatok alatt rövidre zártuk volna ezt a vitát - kettőnknek együtt van úgy 35 évnyi klf harcművészeti tapasztalatunk, így tényleg nem lett volna nagy probléma számunkra hatástalanítani, lecsillapítani 4-5 vadparasztot néhány mozdulattal - de gyerekkel voltunk, így nem mutathattunk rossz példát :) 

Arról nem is beszélve, hogy még véletlenül sem szerettük volna kockáztatni azt, hogy velük együtt minket is kiemeljenek és kivezessenek. Éppen ezért, amikor az egyikük már vagy 5 perce folyamatosan azt hörögte szlovák nyelven a tarkómba, hogy "bla bla bla kurva kurva bla bla blabla kurva kurva blabla kurva!" (kb ennyit értettem meg abból amit mondott), mindeközben szándékosan próbálta a könyökét a bordáim közé többször is betolni, megelégeltem a dolgot, és szóltam ez előttünk, a korlát túlfelén álló biztonságinak, hogy legyen kedves intézkedni, mert itt kérem verbal abuse van folyamatban. 

Igen, tudom, ez röhejesen hangzik, és máshol, másik országban az is lenne valóban, de nem Angliában. Véresen komolyan veszik ezeket a dolgokat.

Emberünk közelebb lépett, és mivel a körülöttünk álló további 15 ember is megerősítette, hogy ez a társaság eléggé el nem fogadható módon viselkedik, és próbálnak minket provokálni, az őr beszólt valamit rádión, és kb. 20 mp-cel (!!!) később futva megjelent egy másfajta egyenruhát hordó, komolyabban kinéző biztonsági osztag, ami úgy 5-6 marcona kinézetű tagból állt, és akik a felszereléséhez már néhány kényszerítőeszköz (tonfa-féleség, és gyorsbilincs) is tartozott.

Esküszöm fogalmam nincs, hogy ezt is hogyan oldották meg, de tény, hogy szinte azonnal megjelentek ott előttünk és felszólították a renitenskedőket, hogy kussoljanak viselkedjenek normálisan, ha bent akarnak maradni a rendezvényen. Miután a velük érkező főnöknek kinéző férfi konstatálta, hogy nincs verekedés és más fizikai atrocitás sem történt (még), visszavezényelte az embereit. Egyet kivéve, aki, kapaszkodjatok meg, megállt a problémás társasággal szemben, és elkezdte szemmel tartani őket. 

Ezt a szó lehető legszorosabb értelmében képzeljétek el, úgy, hogy a fazon egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a bagázsról! Mereven nézte őket, minden megmozdulásukat, és olyan arcot vágott mindehhez, hogy kétség sem fért hozzá, hogy a legkisebb probléma esetén kiemeli őket a tömegből, és elvezeti őket a kijáratig.

Döbbenetes tapasztalat volt, mindamellett igen megnyugtató is, mert ismételten bebizonyosodott, hogy itt TÉNYLEG NAGYON figyelnek a biztonságunkra.

Az odaállított őrnek végül meg is lett az eredménye, a tahó társaság tagjai magukban füstölögve végül elhúztak mögülünk valahová a küzdőtér más részére. Igazából rendesen ettől kezdte tudtam élvezni a koncertet, mert azért a bordáim közé préselni próbált könyökkel, és a tarkómba lihegett Kurva, kurva! hörgésekkel nem volt annyira szórakoztató a dolog. Az elmúlt kb 27 évben elég sok koncerten vettem már részt, meghatározó többségben ráadásul a színpad előtti zúzdákban, rengetegszer pogózva, lökdösődve (juventus, ventus :-D ), de soha ilyen provokációban még nem volt részem. Mindegy, most már gazdagabb lettem egy ilyen tapasztalattal is.

Tehát paraszték el, felcsendült a Corrupt - ezt itt sem szerettem különösebben - majd jött a WIME, ami alatt Dave kis híján dobott egy jó nagy hátast :) 

Biztosan mindenki látta már azóta yt-on, hogy hogyan botlott meg valamiben, és esett el a színpadon, ezért ezt nem részletezem. Ami lenyűgözött viszont, hogy mennyire profin kezelte ő is és a többiek is ezt a helyzetet. Pillanattal később máris a kezében volt az új mikrofon, amit az egyik rod adott oda neki a színpad szélén (közben egy másik beszaladt, felállította az eldőlt mikrofonállványt és megigazította azt a valamit, amiben Dave megbotlott), ahelyett, ami az esés miatt elnémult, és a show simán ment tovább.

Amin nagyon röhögtünk viszont, hogy a színpad előtti kameraman az esést követően azonnal Martinra fordította a kameráját, a rendező pedig rögtön ki is tette a képet a kivetítőre, és gyönyörűen láthattuk, hogy Martin szakad a röhögéstől :))) Tényleg jó kis vicces pillanatok voltak ezek. 

A Cover Me alatt jött az első komolyabb közönségtapsoltatás, állati jól hangozott, hogy annyi tenyér csattan össze egyszerre ütemesen.

Aztán következett az első csúcspont (számomra legalábbis), az AQOL.

Gyermekeim az Úrban... Whoa! Beszarás mennyire jó volt! A tömeg végig énekelt Martinnal, és higgyétek el nekem, nincs ahhoz hasonlítható dolog, amikor 70-80ezer ember egyszerre énekli ezt a számot, a dal végéhez közeledve egyre nagyobb átéléssel és egyre hangosabban! Egyszerűen elképesztő volt! Libabőr level 10.000 - vagy 80.000, hogy stílszerű legyek -, letaglózó és felemelő egyszerre. 

A Home szintén remekül szólt, beleértve a szám végi oó-zást is - ezt mind a közönség, mind Martin is szemmel láthatóan élvezte.

Ezután egy kis pihi (PH, WTR), majd a Wrong itt is újra begyújtotta a hangulatot, jól előkészítve a terepet az EC-nek. 

Természetesen az eső is megvolt, az EC alatt elkezdett esni, de ez még külön jól is esett, és ugye miért pont Angliában ne esne egy koncerten? A hangulat a szám alatt, mint ahogyan arra számítani lehetett, óriásit robbant, és ennél a résznél azt hiszem nem volt már ember, aki ülve maradt volna a stadionban, és ne lettek volna a kezei az égben. 

És akkor következett a Stripped! 

Hát ez valami egészen hátborzongatóan jó volt! Olyan szinten kezdett el a tömeg morajlani és vibrálni, hogy arra azóta sem találom a megfelelő szavakat... Egyszerűen leírhatatlan. Ott az a több tízezres tömeg, és mindenki egy emberként, már-már vallásos áhítattal énekel Dave-vel együtt, teljes odaadással és átéléssel. Nem tudom, hogy ott Londonban mi volt ennek az oka, hogy éppen pont ez a szám érte el ezt az emelkedett hangulatot, hiszen nem is ez volt a legtombolósabb, legnépszerűbb szám a setlistben, de döbbenetes volt a hatása. Visszanéztem a videókat róla, és persze, azokon is hallatszik, ahogy énekel a tömeg, de meg sem közelíti egyik videó sem azt hangulatban, ami akkor és ott volt. A feelingből gyakorlatilag semmit nem adnak át sajnos a videók, pedig milyen jó is lenne, ha azok is átélhetnék azt az érzést a yt-ot nézve, amit mi éltünk meg ott. Tényleg nincsenek rá szavak.

És ettől a ponttól kezdve már nem is volt megállás, ETS, Never - eszméletlen jók voltak szintén.

A ráadásblokkban a Somebody szokás szerint tarolt, és a Heroes! Na az is bitang jól szólt. Én ugyan nem vagyok valami veszett nagy Bowie rajongó, és, talán már írtam is korábban itt a fórumon, a Heroes elsőre hallva yt-on nem nagyon fogott meg, de élőben egészen frenetikus, ahogy előadják. Tokéletes cover, tökéletes tribute. Egyszerűen imádom. Dave most is brillírozott a szám alatt, a hangzás tökéletes volt, és a közönség is nagyon jó partnerként fogadta itt is. Annyira, hogy ez alatt a szám alatt is előkerültek a telefonok, és rengetegen világítottak vele, nagyon szép látvány volt a sok ezernyi fényes világító folt ebben a hatalmas stadionban. Azt hiszem Dave-ék is örültek ennek, én legalább is úgy vettem észre, hogy nagyon tetszik nekik ez a spontán díszkivilágítás, kifejezetten a Heroes alatt.

A setlistet záró PJ hozta a kötelező formát, felszabadult tombolás, ordítva éneklés itt is megvolt. 

Hihetetlen, bombasztikusan jó koncert volt, egy pillanatig sem bántam meg, hogy elmentem erre is, végig nagyon jól éreztem magam. Hiába a már ismert, változatlan setlist, ugyanazt kaptuk, mint a többi előző koncerten, és mégis teljesen más volt. Igen, az itthoni hangulat utánozhatatlannak tűnik, de ennek a koncertnek az atmoszférája mégis egészen különleges volt, a stadion méretei és a tömeg nagysága miatt.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy Dave-ék itt voltak otthon. Ez érezhető is volt valahogy rajtuk. Dave többet ripacskodott :), de ez is pont jól állt neki, egyáltalán nem éreztem soknak, még pont a határon belül volt.

A hangzást már dicsértem, de megteszem még egyszer: fantasztikus volt. Semmi torzítás, semmi hiányosság. Sőt, hiába láttam már előtte kétszer is ezt a show-t, most sikerült felfedeznem új dolgokat is. Kicsit messzebb álltunk ugye a színpadtól, és nem közvetlen előtte, mint az itthoni koncerten - és most vettem így észre, hogy mennyire szuper, mennyire jól összerakott az egész színpadkép is, a kivetítésekkel és a fényekkel együtt, úgy, hogy egyszerre láttam az egészet. Tökéletesen illett a zenéhez, az első perctől az utolsóig. Mestermunka.

A fiúk is, úgy tűnt nekem, koncertről koncertre jobbak (már, ha lehet ilyet egyáltalán mondani róluk, hiszen tényleg vérprofi előadók), vagy, inkább úgy fogalmaznék, hogy még energikusabbak, és úgy tűnik, hogy ők is igazán élvezték, ahogy közel 80.000 ember ünnepli őket. Sőt! még mintha Andy sem lett volna most annyira statikus, mint szokott lenni :) Ráadásul sokkal többet mutatták őt is a kivetítőn, mint más városokban.

Írtátok itt többen, hogy ennél többet vártatok volna a hazai pályájukon adott koncertjüktől, setlist változást, vagy bőségesebb kommunikációt a közönséggel. Utóbbival nem igazán tudok egyetérteni, mert Dave igenis aktívabb volt ezen a téren, többször is kiszólt a tömeghez - de nem a mikrofonba. A videókon ezt sem nagyon találtam meg, de nem egy alkalom volt, hogy a színpad előtt állóknak mondott valamit. Azért ilyet nem nagyon szokott máskor. 

Végül megint csak a szuper szervezést kell méltatnom a koncert végével kapcsolatban is. Kicsit aggódtunk, hogy mennyi időbe telik majd kijutni a stadionból az állomásra, mert  a gyerek miatt nagyon nem szerettük volna lekésni az utolsó vonatot, és várni a reggeli következőre. Hiába voltunk viszonylag közel az állomáshoz, egy ekkora tömeget kiengedni azért időbe telik. És ekkor jött megint a meglepetés: hihetetlen gyorsasággal ürült ki a stadion. Gyakorlatilag percek alatt kint voltunk az épület előtt, mert sehol nem torlódott fel a tömeg, sehol nem volt szűk áteresztőpont, de annyira nem, hogy még csak lassítani sem kellett a tempónkon. Amikor kiértünk a szigetről kivezető hidakhoz, fantasztikus látvány volt az a rengeteg ember.

Megszámlálhatatlan sárga mellényes  tömegirányító segítő volt kint, sokan közülük megafonnal, amin folyamatosan tájékoztatták a tömeget, hogy ha x városrész felé mész, akkor itt menj el balra, ha y felé, akkor ott jobbra stb, és mindemellett világító led táblákon is volt kitéve több helyen is információ. Nem tudtam megállni, az egyikőjükhöz oda is mentem megkérdezni, hogy megengedi-e, hogy készítsünk egy fotót azzal a megafonnal. A srác jó fej volt, és rögtön visszakérdezett: Music For The Masses? :)

Tökéletes lezárása volt ez egy tökéletes estének.

És legvégül pedig megemlítenék még valamit, ami sajnos csúnyán beárnyékolta ezt a fantasztikus estét. Ugyan nem velünk történt ott az újabb terrortámadás, de nem is voltunk onnan olyan messze, mindössze 4 mérföldnyire történt a stadiontól.

Először Szigi itteni posztjából értesültünk róla, de mire végigfutottam az általa belinkelt hírt, a vonaton már szinte mindenki csak erről beszélt. Jöttek az üzenetek, az aggódó hívások mindenkinek, nem csak nekünk, hanem rengeteg embernek is, aki velünk utazott. És hirtelen ekkor nyert értelmet az is, amit kifelé jövet láttunk: az állomáshoz vezető úton nagy betontömbökkel le voltak zárva az utak az autóforgalom elől - ez a koncertet megelőzően még nem volt így. Ez végül is a biztonság szempontjából nagyon jó dolog volt, azokon a betontömbökön keresztül lehetetlen lett volna áthajtani bármilyen autóval, és letarolni a tömeget, de egyben nagyon rossz dolog is, hogy néhány városban már ezt is számításba kell venni.A történtek miatt a hazafelé út, de még a másnap is egész ambivalens hangulatban telt. 

Többek között ez is volt az egyik oka annak, hogy nem kezdtem el rögtön megírni ezt a beszámolót ide, le kellett ülepednie ennek az egésznek. Aztán többen is hozzászóltatok, hogy Dave igazán említést tehetett volna a manchesteri eseményekről. Különösen az újabb terrortámadás ismeretében, én nem értek ezzel egyet.

Sajnos tudomásul kell azt venni, hogy manapság néhány városban egy ekkora tömeg potenciálisan alanya lehet egy efféle őrült támadásnak. A szervezők ugyan igyekeznek a lehető legjobban lecsökkenteni, vagy kizárni ennek a kockázatát, és teljesen felesleges lenne egy éppen zajló turné közben kitenni a céltáblát a közönségükre, ide lőjetek, itt robbantsatok! Ki tudja, hogy ezek az elvetemült fanatikusok hogyan reagálnának egy terrorizmussal kapcsolatos kijelentésükre...