„…mint például a Mercy In You végén ez a furcsa szólam, ami hallható, hogy mindenféle gitármintáknak a manipulációjából és a hang megfordításából egy ilyen furcsa húzós hanggá állt össze és ebből játszottak a szemplerből egy szólamot. (…) Hallható, hogy azért nagyon sok akusztikus dobmintát vettek, Alan ebben a madridi házban folyamatosan gyakorolt az akusztikus dobszerelésen és ebből rengeteg mintát vettek. Nagy hatással volt ebben az időben a zenekarra az akkori elektronikus, vagy hip-hop zenében a loopokkal való dobritmus-készítés, ez azt jelenti, hogy a szemplerekbe felvették a különböző hangszerek egy periódusát, (például a csörgődobból annyit, hogy „cskcskcsk” kört), és ezekből, valamint különböző dob-frázisokból állították össze a dobritmust. Egy ütemet valaki feldobol, aztán ez bekerül a szemplerbe, stúdiótechnikán átmegy és egészen sok manipuláción átmegy, tehát van eredendően ember által játszott része is, de a végén már dob-computerből jön ez is. Nézzük meg a basszust (…), sokat olvastam, hogy ezen a lemezen régi analóg moduláris szintiket használt a Depeche Mode, nagyon sokat kísérleteztek vele, bár nagyon masszívan bele van gyúrva a zene textúrájába, tehát azért nem hallunk feltétlenül . Talán a Rushban hallunk egy ilyen masszívabb szinti basszus hangot - de egyébként annyira bele van gyúrva a basszus a zenébe, hogy nem kivehető, hogy itt most basszusgitárral játszották, vagy valamilyen szintiből jön ez – nem lényeg, ez a hangzás nem kívánta ezt, hogy itt trükkös elektronikus basszushangok szóljanak, igazából csak kísérő funkcióban vannak. Én úgy hallottam, hogy a Mercy In You-ban valami analóg szintiről lehet szól. Jöjjenek most az érdekes dolgok, ezek már Alan Wilder eredeti koncert diszkjeiről szólnak. Nyilván hogy saját maguk szórakoztatására ne mondjuk egy egész szólam egy billentyű megnyomásával szólaljon meg, ezért fel voltak vagdalva a kis gitár motívumok, és ezeket játszották koncerten. Ezek nyilván Martin által játszott gitár-minták, hallható a lemezen, hogy rengeteg gitárt vettek fel, mindenféle kis dirib-darabokat, és aztán rengeteg manipuláción mentek keresztül, mire úgy szól, ahogy a lemezen. Van még egy jellegzetes és ikonikus hang, ezzel indul a szám… hallható, hogy gitártorzítóval betorzított, nagyon keményen odajátszott egy darab zongorahang, tehát iszonyatosan rá lett taposva arra a billentyűre, hogy ilyen keményen, élesen szóljon, és ez még be is van torzítva, itt hallható a végén, hogy még fütyül a gitártorzító. Aztán ez még be lett támasztva egy testesebb mélyzongorával, de ez igazából az előbb hallott gitárszólammal együtt működik jól. A dal végén pedig ez ismétlődik körbe-körbe, és ha ez is szól, akkor már mindent hallunk, ami a dal végén, mint egy záróakkordként ismétlődik.” (Milkovics Mátyás, NEO, Kulturális Körkép)
