Nahh akkor egy összefoglaló Isle of Wight-ról, gyorsban.

Kicsit megkésve ugyan - elnézést, tegnap egy előre be nem tervezett The Cure koncerten találtam magam :-D , és őszintén szólva nem kicsit voltam sokkban, ma meg utaztam, hogy ott lehessek a holnapi, izé, mai soproni gyűlésen. Szóval, Sopron előtt még azért időben vagyok ezzel az írással :)

Eltelt már jó néhány hét az utolsó olyan koncert óta, amin ott voltam (Bp), de nem csak ezért vártam most ezt a fellépést. Fesztiválfellépés, vajon milyen lesz? Rövid setlist, talán slágerparádé, vagy a Spirit turné kivonata? Megannyi kérdés.

A fesztivál maga elég impozáns, a leghíresebbek egyike a UK-ban, és éppen most jubileum is volt, az 50. születésnapját ünnepelték a szervezők és a tömeg. Ennek jegyében "gold theme"-et hirdettek, azaz mindenki viseljen valami arany színű dolgot. Erről mondjuk én a hivatalos promókból nem (nem követtem azokat), csak egy direkt az IOW-ra szerveződött Devotees WhatsApp csoportból értesültem. 

Érdekes volt olvasni, ahogy a fesztiválra igyekeztek a rajongók, a világ minden tájáról. USA, Ausztrália különösen nagy arányban képviseltette magát a rajongók között.

És ez egy érdekes dolog - önmagában egy DM koncert miatt, hiába DM rajongók, nem utaztak volna Európába ezek az emberek, de így, egy hatalmas fesztivál keretein belüli fellépésre már igen.

Szóval ebben a szerény, talán száz fős rajongói csoportban erősen kezdtek szervezkedni, hogy viselnek majd arany koronát - ala ETS, meg arany leplet (szintén ETS), meg arany rózsákat is fognak lengetni a Violator tiszteletére stb. Voltak többen is, akik arany PTA szárnyakat szereztek be maguknak, tollakból, olyasmit, amit Mart viselt azon a turnén, bár ez itt nekem képzavar volt, mert az Exciter turnéján öltözött fehér madárnak a Góré, na mindegy.

Ergo ment a szervezkedés ezerrel.

Mi is roppant módon rákészültünk a dologra, ami annyiban merült ki, hogy előre megvettük a szigetre minket átrepítő kompra a jegyet, meg elolvastuk, hogy lesz valami transzfer is onnan a fesztiválra :)

Ilyen alapos előkészületek után érkeztünk meg Wight szigetre, ami egyébként egy igen kellemes hely, jó kis relaxos feelinggel, csíptem. 

A komptól nem volt túl nehéz megtalálni a fesztivál helyszínére vezető utat, lévén jó néhány ember közlekedett egy irányba egy konkrét busz felé, több kilónyi  arany csillámmal a bőrükön, és mindenféle fura ruházatban, így mi is csatlakoztunk egy kisebb csoporthoz. Buszra fel - helyi járat, semmi special bulibusz, és mintegy 20 percnyi buszozás után újdonsült barátaink szóltak, itt az idő, leszállás, megyünk csapatni a buliba.

Nakéremszépen, azt hiszem ez volt a leghosszabb táv, amit egy DM koncert előtt legyalogoltam, mivel a busz igen távol állt meg a fesztivál bejáratától, sőt, talán még a süldő koromban megejtett PeCsás bulik utáni alacsony költségvetésű hazajutási projektek (gyaloglás) során sem poroszkáltam annyit, mint most itt a szigeten, pedig azért azok anno elég szép távok voltak. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ezt az oda- és visszajutás dolgot azért nem szervezték túl az ezért felelős emberek.

Bőven a koncert előtt tehát a helyszínen voltunk, még elég sok fellépés volt hátra a színpadon. Ezek közül igazából egy érdekelt, Liam Gallagher-é. Sajnos ez másokat is, mi több, a Blossom nevű formációt is sokan akarták látni, ezért amikor a fő színpadhoz értünk, ennek az elkeserítően nagy tömegnek a látványa fogadott minket:

Komoly stratégiára volt így szükségünk, hogy hogyan jussunk majd a színpad közelébe, de elszántak voltunk, és néhány (több) ... (még több) italospult felé tett kitérő  (újraterveztük, pontosítottuk a stratégiát, csiszoltunk rajta egy keveset ezen alkalmakkor) után egyszer csak (néhány óra elteltével)  megérkeztünk közvetlenül a catwalk elé.

A stratégia pedig egy nagyon összetett dolog volt, és komoly tervezést igényelt: mivel a fesztiválon többségében britek buliztak, akik ugye hírhedten híresek az udvariasságukról, elég volt csak azt hajtogatni nekik, hogy excuse me, meg hogy may I go through here, please? 

És máris nyílt mindig egy kis folyosó a tömegben. Őszintén, kicsit olyan Mózes-érzésem támadt, neki lehetett hasonló élménye, amikor a Vörös tengerrel vacakolt. Tenger volt itt is, csak nem Vörös, hanem ember.  

Sopronban viszont, attól tartok ez a módszer csúnyán kudarcot vallana a sok magyar fanatikus között, szóval senki ne próbálkozzon vele :-D

Gallagher amúgy igen nagyon jó volt, meg is lepett, hogy egy ekkora név lép fel közvetlen depesék előtt. Tett is egy aranyos megjegyzést a szettje vége felé közeledve, zanzásítva kb azt: ugye a DM rajongók már nagyon várják, hogy elhúzzak innen a f*szba? Pontosan már nem emlékszem mit mondott, de a fuck szerepelt benne, és a tömeg pedig helyeslően egyetértett a fószerrel.

Na, eljött végre a DM.

Ováció, lelkesedés, azonnali bulihangulat. 

Nem tudom, hogy hátrébb mi volt a helyzet, de ott a színpad környékén elég jó volt a hangulat, ahogy ezt ezen a videón le is ellenőrizhetitek (jó, jó, tudom, nem egy Bp, de a briteket ismerve, higgyetek nekem, ez náluk már súrolja a bulizás csimborasszóját) :

Apropó, közönségénekeltetés. A WIME alatt történt, hogy Dave a szokásos módon be akarta vonni a közönséget, és többször is megkérdezte a tömeget: ismeritek ezt a dalt, ugye? Jött is a lelkes válasz, hogy igen, de hiába fordította a mikrofonját a közönség felé, nem nagyon volt rá reakció. Igaz én magam sem értettem ezt a jelenetet, hogy mit is kellett volna énekelnünk akkor éppen, hiszen nem volt ott akkor az ideje az éneknek, de még a refrénnek sem. Mindenesetre az emberek reagáltak egy újabb yeeah! kiáltással ezen alkalmakkor.

És még mindig WIME: én nem tudom, hogy a hangosítás volt annyira rossz a szám alatt, vagy Martinnak volt kifejezetten szar a hangja? Eskü másik hangnemben lépett be a "let me show you the world..." résznél, vagy nem tudom mi történt, lehet csak nagyon rosszul transzponált,  de kb úgy szólt, mint akiből éppen akkor frissen csináltak eunuch-ot :( 
Mondjuk már a Spirit lemezen is csalódást okozott ahogyan énekelt, és éppen ezért hajlanék arra, hogy bizony a jó öreg Martnak már nagyon nem ugyanaz a hangja, és a magas szólamait nem tudja úgy kiénekelni, mint néhány éve... Talán ezért is használja mostanában azt a rengeteg felesleges vibrátót ének közben? Nem tudom, de ez most itt eléggé kiábrándító volt. 

És Dave hangja sem szólt tökéletesen, mint ahogy általában szokott, eléggé rekedtes volt itt-ott. Lehet elment szegény hangja, és ez is épp a WIME alatt volt a leginkább hallható.

Összességében mondjuk mocsok jó koncert volt, imádtam a Policy-t élőben, főleg ezzel a mostani kezdéssel, A The Things You Said-től meg egyenesen majd kiugrottam a bőrömből, annyira örültem neki, csakúgy, mint a JCGE-nak. Iszonyú jó volt rá ugrálni és énekelni együtt a tömeggel :)

A NLMDA is jól működött, ment a lengetés, bár ahogy olvasom, ez a tömeg vége felé már nem működött annyira, amit tényleg sajnálok.

A dalmenet átvariálása, és az új számok megjelenése nagyon meglepett, és egyúttal nagyon örültem is neki, azt hiszem Sopronban egy nagyszerű koncertben lesz részünk, ismerve magunkat, magyarokat :)

A show, a fesztiválfellépéseken megszokott módon, sajnos most már rövidebb lett valamivel, de ezzel együtt én nagyon jól éreztem magam ezen a koncerten is. Ezen a turnén ez volt a nyolcadik koncert, amin részt vettem, és még mindig nem unom - mindegyik helyszín más élményt adott. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Wight-szigeti etap hangulatának az emeléséhez nagyban hozzájárult az útitársam is, akinek ezúton is köszönöm, hogy ilyen remek társaság volt! :)

És utószónak még egy kis érdekesség.

A koncert után az utolsó komppal terveztünk visszamenni a nagy szigetre, de a szervezés töketlensége miatt (rengeteget kellett várni a transzferbuszra) arról épp lemaradtunk Ryde-ban. Nem csak mi jártunk így, hanem elég sokan, és mit ott kolbászoltunk tanácstalanul az éjszakában Ryde kikötőjében, hogy most mi legyen, hol várjuk ki azt a néhány órát a reggeli kompig, amikor is valakinek az eszébe jutott, hogy a másik közeli városból, Fishbourne-ból előbb indul a hajnali komp, mint itt. Ezen felbuzdulva átbuszoztunk oda, és elmentünk abba a kikötőbe, ahol meglepetésemre megláttam a banda kamionjait! Ők is az első kompra vártak. Gondoltam most vagy soha, és odamentem hozzájuk, gondoltam hátha hallok valami érdekességet, vagy meg tudok valami jó kis pletykát :)
Megszólítottam az egyik sofőrt, mire a személyzet egy másik tagja is csatlakozott hozzánk, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon kedvesek voltak, barátságosak, és egyáltalán nem akartak elküldeni a fenébe, hogy mit zargatom én ott őket azon a kései órán, ahelyett, hggy hagynám őket pihenni. Meséltek a fiúkról, hogy mennyire jó fejek és közvetlenek mindenkivel, a személyzet összes tagjával, mindig. Más nagy sztárokkal összehasonlítva pedig főleg - az egyik fazon mondta, hogy a sztárok többsége, akiknek eddig dolgoztak, általában levegőnek nézi őket, de a Depeche nem. Szoktak beszélgetni velük, együtt enni, ilyesmik - nincsenek igazán sztárallűrjeik. Külön kiemelték, hogy főleg Martin közvetlen és kedves velük, szinte minden koncertnap beszélget velük egy keveset. 

Kérdeztem még tőlük, hogy most egyenesen indulnak Sopronba? 
Ezen a kérdésen jól meglepődtek, kérdésre kérdés volt a válasz: hát ilyen komoly rajongó vagyok, hogy betéve tudom a fellépések helyét és idejét? 
Mondtam nem, de történetesen magyar vagyok, és magyarként pedig külön fókuszt kap egy mo-i DM koncert, így természetesen nekem is ott a helyem. Erre viccesen meg is kérdezték, hogy ha úgyis egy helyre megyünk, ha gondolom, csatlakozhatom hozzájuk, mehetek velük Sopronig :-D
Hú, ha 20-20 éve kaptam volna egy ilyen lehetőséget, mit nem adtam volna érte :) Most viszont csak megköszöntem csak a lehetőséget, és hárítottam azzal, hogy mennék én, de sajnos nem tehetem, hiszen aznap este vár rám egy másik koncert Londonban, valami Kovács Robi fog fellépni a titokzatos haverjaival a Royal Festival Hallban... De ez már egy másik sztori :-D