Talán a Devotional Tour csúcspontjával zárjuk a mai visszaemlékezésünket: az IN YOUR ROOM grandiózus előadása, lenyűgöző kivetítése, Dave szenvedélyes éneke és Alan brutálisan sodró dobolása olyan elegyet alkot, amit nagyon nehéz szavakkal leírni. A dal szinte percről percre csak fokozódik: a harmadik versszakra sokkal erősebb lesz a dob, és sokkal keményebbek lesznek az arcok a kivetítőn is... aztán jön a dal vége, ahol szinte szimbolikus dolog történik. A kétségbeesettnek ható, szenzációs vokál kíséri a jelenetet, ahogy Dave elsétál a színpad végéhez, majd hirtelen a közönség soraiba veti magát. Mintha az élettől búcsúzna el, mintha a kormányosa kiugorna a hajóból, mintha neki, a heroinistának már minden mindegy lenne... A beugrás pillanatában a kivetítőn mögötte látható hölgy lehunyja a szemét, mintha látni sem akarná az eseményeket; majd pedig a biztonságiak kétségbeesett próbálkozását látjuk, ahogy próbálják Dave-et kiszedni a tömeg karmaiból. Egy pillanatra jön egy totálkép a színpadról: Dave már nincs sehol, Alan elidegenedetten, a színpad sarkában dobol, csak a vádló női arcokat látjuk, miközben Dave a "mélyben küszködik", illetve küszködnek érte idegenek - hátborzongató(an jó) jelenet! Aztán persze minden rendben (mint ahogy - jópár évvek később - tényleg minden rendben lett Dave körül): felállítják a színpadra (a trikót leszaggatták róla), és győzelmi pozícióban áll be az utolsó dobhangokra. A végén pedig még egy kis vicces fricska is belefér: Dave elbúcsúzik a közönségtől, az együttes tagjai levonulnak a színpadról (az In Your Room a főprogram utolsó dala volt), a végén Dave és Andy pacsizik egyet, Andy megveregeti Dave izzadt testét, majd lefelé menet a fenekébe törli Dave izzadságát :D

Ezzel a szinte tökéletes 6 és fél perccel búcsúzunk mára, úgy érezzük, hogy mindenképpen sikerült méltóképpen megünnepelni a Depeche Mode: Songs Of Faith And Devotion Live című lemezének a negyedszázados évfordulóját! :)