Van még egy fontos jubileumunk mára, mégpedig a már csaknem elfelejtett 25 éves Exotic Tourról! Tegnapelőtt negyedszázada indult annak a turnénak az utolsó, észak-amerikai szakasza. Daryl Bamonte barátunknak nem volt jó napja: "Elég ideges voltam ma este. Rosszabb itt, mert tudod, hogy figyelnek az emberek. Úgy tűnt, hogy csomó régi crew tag itt lebzselt volna, figyelni, hogy mit tud az új fiú. A koncert után Theresa (Conroy) nagymamája adott egy puszit, megfogta a kezemet, és azt mondta: "Nagyon jó koncertet csináltatok!" Ez üdítően hatott a sok szakmabeli balfasz után, akik azt mondják neked, hogy "jó koncert volt, Fletch!". Pedig tudod, hogy az egész koncertet az öltözőszobákban töltötték, mert részegek voltak és guacamolés volt a ruhájuk..."
Aztán jött San Francisco, némi számvetéssel: "Pont ma 1 éve hagytuk el Angliát. Én 11 évvel érzem magam öregebbnek. Ma 20 000 ember előtt fogunk játszani. Argentínához képest egy kis klubkoncert..."
Szerencsére ezt a kis "klubkoncertet" mi is jól ismerhetjük, mert erről a koncertről van egy kitűnő soundboard felvételünk, Walking In My Boot címmel. Különös módon a közönség alig hallatszik, és Dave sem mindig elégedett a publikummal. A Behind The Wheel alatt odakiabál, hogy "csak ültök ott - ez nem egy kibaszott film!". Aztán az Everything Counts végén nyugtázza: "Tudtam, hogy nem hagytok cserben!". Talán nem a legszerencsésebb, hogy pont erről a koncertről van a legjobb minőségű felvételünk, mindenesetre így is nagyon elégedettek lehetünk. Másfél óra Exotic Tour! :)
