A Steve Gallacher basszusgitárossal és Pete Hobbs dobossal kibővült Norman And The Worms 1978-as eseményeivel folytatjuk. Hobbs rendkívül rutinus dobosnak számított. Burdett tréfásan megjegyezte, hogy Hobbs Délkelet-Anglia minden zenekarában játszott, és leírta, hogyan zajlott egy korai koncert: „A basildoni rockfesztiválon léptünk föl, az egyetlen hely, ahol teljes műsort adtunk, saját számokkal és feldolgozásokkal. A Skippy témáját is játszottuk, amely azóta legendává vált. Azt hiszem azért, mert Martin elő tudta adni a zajt is!”
Rik Wheatly a The Vermini tagja is járt a Van Gogh-ban egy NATW koncerten, és szintén eljutott a Woodlands Ifjúsági Klubba, 1978 szeptember 19.-én. Úgy emlékészik, hogy a Mik Bostik volt a nyitóbanda, utána a NATW játszott kb. 20 percet, mert jött egy borzalmas rock banda, a The Opposition. Rik így emlékszik vissza: "mindannyian jártunk koncertekre és kocsmákba, mivel élő zene volt, és nem tudtunk volna amúgy se mást csinálni. És senki nem bánta, ha olyan koncerteket ült végig, amiket nem is kedvelt (mint például a Norman And The Worms), mert legalább együtt voltunk; mindenki ugyanazt a felszerelést használta és mindenki jókedvű volt. De a NATW egy furcsa duó volt, nagyon bizarr, hogy jókedvű vagy 50 keményvonalas punk között.". A később Depeche Mode életében még felbukkanó Mark Saunders így emlékszik: "A Norman And The Worms a péntek esti diszkóban léptek fel - mintha egyszer már Vince is fellépett volna velük".
Ekkortájt a NATW koncertjei olyan dalokból álltak, mint az American Pie feldolgozása, de voltak más saját dalok is, az egyik éppen a See You, amit később a Depeche Mode vitt sikerre. Phil írt egy dalt, Saxophone Joe címmel, amit úgy írt le, hogy "ez valószínűleg egy elrontott riff egy Steely Dan dalból." Phil hozzátette: "Elvarázsoltuk az embereket. Ekkor úgy hangoztunk, mint a The Carpenters. Nem tudom, hogy tökösség, vagy ostobaság volt-e tőlünk, de eljátszottunk egy country dalt egy punk koncert közepén. Nem stimmelt oda, de tolerálták. Más volt olyan várásokban, mint London vagy manchester, ahol a dolgok valóban történnek. Helyilg, Basildonban mindenki mindig próbált segíteni, függetlenül attól, hogy mit is csináltál.".
Martin barátja, Mark Crick (a Dreaming Of Me borítójának tervezője) jópár felélpésükön ott volt: "Egyedülállóak voltak abban a tekintetben, hogy jórészt a saját dalaikat adták. Emlékszem, ahogy Martin énekli az egyik dalunkat, a Green Grass című alkotást - számomra ez egy hátborzongatóan nagy pillanat volt: Úristen, egy barátom odakint énekel, ragyogó az előadás, nagyszerű a dal és ez a saját szerzeményünk. Nem láttál ilyet gyakran a basildoni kocsmákban. Phil nagyon vicces manus volt, és nagyon önkritikus. Ha jött egy szép taps a közönségből, valami olyasmit mondott mindig, hogy "köszönjük az együttérzéseteket".
Peter Hobbs, a dobos még emlékszike egy csalódást keltő vesenyre, szintén a The Esplanade-ben: "A Radio Basildonból az egyik fószernek bejött a Norman And The Wormds és azt akarta, hogy vágjunk bele egy tehetségkutató versenybe, hogy nyerjünk 1000 fontot. Betessékelt minket a furgonja hátuljába, a dobokkal. Rengeteg embert és tehetséges bandát vártunk, de négyen voltunk, tök égő volt. Volt néhány tíz év körüli lány, akik a telefonról énekeltek, egy szteptáncos, mi és egy nagyon fiatalokból álló diszkófunkot játszó csapat. Harmadikok lettünk. Katasztrófa volt. Alighanem az én hibám. A dobkészlet, amit ekkortájt használtam, nagyon olcsó volt. A dobpedál folyamatosan megfordult. Megpróbáltam megjavítani,de folyamatosan megfordult, aztán a tehetségkutatón le is esett. Le kellett mennem a földre és megpróbálnom visszailleszteni. Burdett lenézett rám, meglátott a padlón szerelni és kitört rajta a nevetés."
Martin Mann, aki később Vince Martin akkori barátnője, Deb Danahay férje lett, felidézi az estét, mikor a Norman & The Worms részt vett egy tehetségkutató versenyen a basildoni Main Roadon lévő Castlemaine kocsmában. „Nem tudom, miért döntöttek úgy, hogy megpróbálják. A Norman & The Worms valószínűleg csak egy kortárs poprock-együttes akart lenni, de nem volt kocsma, ahol játszhattak volna. A Castlemaine inkább az élő zenéről ismert családi kocsma volt - és máig is az. Helyi együttesek és helyi énekesek léptek föl - olyanok, akik csak énekelni akartak egyet. Ezek még a karaoke előtti idők voltak. Annyira emlékszem az estéből, hogy Phil Burdett nagyon meg volt fázva, és orrjáratait Vicks Sinex inhalálóval próbálta tisztítani - a koncertet is így kezdte: »Ezt a számot Vicks Sinexnek ajánlom!« Persze nem nyertek.”. Andy Fletcher barátja, Rob Andrews szerint Rob Andrews szerint a Norman & The Worms egy Tom Jones-utánzóval szemben maradt alul, „a tömeg akarata ellenére”. Steve Gallacher hozzátette, hogy a Neatelllls is játszott azon az estén, ami azt jelenti, hogy Pete Hobbs valószínűleg mindg a Neatelllls-ben, mint a NATW-ban dobolt aznap este.
1979-ben néhány jótékonysági fellépésen lépett fel a Norman And The Worms, a helyi fanzine, a 'Strange Stories' szervezésében, a Grinder, a Hitler's Pyjamas és a Boredom társaságában.
Steve Gallacher szerint 1978-1979-ben a NATW játszott a Double Six kocsmában is, Basildonban. Vince Clarke szintén játszott is a No Romance In China kötelékében. Vince: "Ez egy olyan koncerthelyszín volt, ahol minden szerdán jammelni lehetett. Be volt állítva egy dobfelszerelés, és csak besétálhattál és eljátszhattad a dalaidat."
Steve: "Emlékszem arra is, hogy a Nicholas Iskola egyik művészeti termében próbáltunk. Ott találkoztunk először Vince Clarke-kal. Észrevettem, hogy egy napszítta Stratocaster másolaton játszik, amin trükkös lehetett játszani, mivel az egyik felső bund hiányzott."
És aztán 1979 nyarán valamikor Martin csatlakozott a French Look, valamint a Composition Of Sound bandákhoz, így egyre kevesebb figyelmet tudott fordítani a Norman And The Worms-ra. Phil Burdett így foglalta össze a Martinnal történő eltávolodásának okait: "Martinnak minden táborban volt néhány barátja. Mindigis sodródott. Mindigis bizonytalanul beszélt. Soha nem tudott koncertrálni. Hirtelen szenvedélyesen belezúg egy Sparks B-oldalasba, és azt hiszed, hogy a spanyol polgárháborúról, vagy valami hasonlóról beszél éppen."
Íme az említett 'Strange Stories' jótékonysági koncert plakátja, jobb alul a Norman And The Worms-szal:
