Ma 30 éve zajlott az együttes legemlékezetesebb dedikálása, a los angelesi Wherehouse lemezboltban. A zavargásba forduló eseményről minden komolyabb hírműsor beszámolt, és sokak szerint ez volt az a pillanat, amikor a brit külvárosi srácok végérvényesen a szupersztárok közé érkeztek. A mai napot ennek az őrületnek a felidézésével fogjuk tölteni, természetesen több poszttal is jelentkezünk! Elsőként az Almost Predictable Almost blogról következik egy beszámoló.
"Sok brit számára az a gondolat, hogy a Depeche Mode zavargást okozzon valahol, legjobb esetben is kissé elrugaszkodottnak tűnt. Az olyan bandák, mint a Bros, akik őrült, zömmel női rajongókat vonzottak, vagy olyan együttesek, mint a The Jesus And Mary Chain, akik leginkább az idegesítő feedback zajukkal hergelték a koncertjükre járó tömeget - na igen, róluk ez elképzelhető volt. De a Depeche Mode nem ez a típusú banda volt. Ugyan kik történek ki zavargásban egy ilyen együttes miatt?
Hát az amerikaiak!
Köszönhetően a banda gyorsan növekvő amerikai rajongótáborának ugyanis az történt, hogy amikor a KROQ rádió, a Mute és a Los Angelesben található lemezbolt, a The Wherehouse 1990. március 20.-ára autogram-osztást hirdetett, a rajongók tömegesen indultak a boltba. Néhány rajongó annyira szívesen látta volna Fletch-et, hogy letáboroztak a lemezbolt előtt a dedikálás előtti napon, hogy megszerezzék az értékes aláírást.
Végül kb. 17 000 rajongó indult el a The Wherehouse-ba, hogy találkozzon a hőseivel. Az eseményt a KROQ rádió élőben közvetítette, és a Depeche reggel 9-kor kezdte el aláírogatni a végeláthatatlan kópiáit a belga The Meaning Of Love kislemezeknek és más egyéb cuccoknak. A rajongók hamar rájöttek, hogy nem mindegyikük fog bejutni, így elkezdtek rohanni és befurakodni a csaknem két mérföld hosszú sorba. Néhány rajongó pedig az üzlettel szemben lévő parkoló tetején helyezkedett el, így hamarosan az őrült Depeche fanok miatt az egész eseményt lefújták.
200 rendőr vette át az irányítást, és az összevont egységeknek kellett megfékezni a rajongók között kitört zavargást. Mindezt hét évvel azután, hogy a zenekar tejterméknek öltözve bohóckodott a Get The Balance Right videójában. Most ők voltak a világ vezető elektro-titánjai, akik miatt teljes házblokkokat le kellett zárni Los Angelesben. Ők lettek a Basildoni Beatles.
Egy seattle-is rajongó, Mike LaJoie részt vett az eseményen, az ő emlékei következnek:
"Hogy őszinte legyek, nem tudom, mikor hallottam először a The Wherehouse dedikálásról. Valószínűleg 1-2 nappal korábban Richard Blade-től a KROQ rádión. Lelkes hallgatója voltam a rádiónak, és a KROQ volt mindig az első, ami valami Depeche-sel kapcsolatos dolgot bejelentett. Ritka alkalom volt találkozni a zenekarral és autogramot kérni tőlük, ezért is indultam korábban. Nagyon közel jártam ehhez az élményhez a 101 megjelenésekor, de mégsem elég közel... Miután kitapasztaltam, hogy mekkora őrület volt a 101 dedikálásakor, szabadnapot vettem ki, hogy elég korán odaérjek a lemezbolthoz. 10-11 körül értünk oda, és az utca túloldalán, a Beverly Center nagy garázsában parkoltunk és elindultunk lefelé. Mire odaértünk, már 200 vagy még több ember állt a sorban. A bolt bejáratától kígyózott a sor a bevásárlóközpontban, és még előtte is , a La Cienega-ig, azok alatt a híres albkalok alatt. Mi az ablakon túl álltunk, de még mögöttünk is álltak, a 3rd Street sarkán túl is. Akkortájt még megengedett volt táborozni, kicsit olyan érzés volt ez is. De ahogy a nap előrehaladt, az emberek egyre izgatottabbak és izgatottabbak lettek. Mindenkinek volt egy kedvenc cucca és ezt úgy őrizte, mint az életét. Kb. 5-ig így ment a dolog. Ahogy az emberek jöttek el a munkából, egyre többen és többen lettünk. Az Enjoy The Silence a Top10-be került, ezért is tűnt fel ekkora tömeg. Ráadásul hallottunk valami olyasmi pletykát, hogy nem is szimpla, hanem dupla sorról van szó... Persze nem jutottunk be. Még csak közel se kerültünk. A KROQ közvetítette az eseményt, és mindig jelentette, hogy hány ember áll a sorban. Amikor a 3rd Street sarkán álldogáló emberek meghallották, hogy 15 000 ember van még előttük, egyértemű volt, hogy nem mindenki jut be. Ekkor kezdődött a "lázadás". Hirtelen mindenki megindult. Olyan volt, mint egy cúnami. Soha nem láttam még ilyesmit. Mepgróbáltunk közelebb kerülni, de akkor már fellazult a sor. Láttuk, hogy a limuzin lefékez, és azt gondoltuk: "ez nem jó!". Nem sokkal ezután láttuk, hogy a banda kifut a hátsó ajtón és beszáll a limóba. Pont ott álltam mellettünk! Addigra már mindenfelé emberek voltak. Palackok kezdtek repülni, az emberek fára másztak, súlyos volt a helyzet. Ekkor döntöttünk úgy, hogy inkább visszavonulunk a második emeleti parkolónkhoz, ahonnan madártávlatból láttuk, ahogy a rohamrendőrök próbálnak rendet vágni az őrületben. Nem tűnt úgy, hogy ki fogunk jutni... 60-90 perccel később jutottunk ki..”
Természetesen erre senki sem számított. A Mute, a KROQ és a The Wherehouse persze tartott attól, hogy a rajongók tömegesen perelni kezdenek, ezért a kiadó sietve kiadott egy promó kazettát, ami persze elkerülhetetlenül begyűjtendő lett... Hogy ezt megkapd, el kell küldeni egy lepecsételt címzett borítékot a KROQ-nak, amin a zenekar interjúi és az addig az USÁ-ban nem kiadott Something To Do (metal mix) szerepelt.
Képzeljétek el, milyen trauma lehetett, amikor a frissen begyűjtött Enjoy The Silence maxidat nemhogy nem írják alá, hanem még össze is törik a fanatikus DM rajongók.
A helyi televíziós csatornák felkapták a történteket és az esemény végül nagyobb publicitást kapott, mint amit a legoptimistább PR-os valaha is elképzelte volna. Azt hiszem, hogy mindenfajta reklám jó reklám. A Violator így több beszámolót kapott a mainstream médiában, mint bármilyen körülmények között kapott volna, és a banda a World Violation Tour-ját abban a hitben kezdhette el, hogy az együttes hírnevét a legszélesebb körben sikerült kiterjeszteniük.
Csak egy kis zavargásra volt szükségük."
