A Composition Of Sound első komoly fellépése Vince későbbi barátnője, Deb Danahay buliján volt a laindoni Paddocks közösségi házban 1980. május 30-án, azaz 1 hét híján 40 éve. A Composition Of Sound aznapi felállása így festett: Vince Martin - szintetizátor/ének, Martin Gore - szintetizátor/ vokál, Andy Fletcher - basszusgitár és Rob Andrews - dobgép.
Vince Clarke: „Rob a színpadon volt, de nemigen tűnt föl. Csak ült, nyomogatta a gombokat, vagy valami ilyesmi.”
Martin Gore így foglalja össze az együttes működését: „A punk után úgy éreztük, a zene nem térhet vissza a hagyományos rockzenekari formához - valamilyen irányban lépni kell. Számunkra az elektronikus zene volt az út előre. Volt értelme szintetizátoregyüttest alapítani, és a hagyományos dob-gitár-basszusgitár felállástól eltérőt csinálni.”
Deb Mann (született Danahay) így emlékszik vissza arra, hogyan szervezte meg a Composition Of Sound első fellépését: „Vince-et ismertem, mert ugyanabba a nagy társaságba jártunk egy Highway nevű kocsmába, a basildoni városközpont mozgólépcsősorának tetején. Valahol játszani akartak, én meg épp a bulimat szerveztem. Butlinsba mentem dolgozni, úgyhogy ez egyben búcsúbuli is volt. Nagyon jó buli volt, rengeteg emberrel.”
Hogy a tivornyázók hogyan reagáltak Vince, Martin és Andy közös debütáló produkciójára, húsz év után már nehéz megállapítani, főleg, hogy a háziasszony elismeri: „kicsit sok alkohol fogyott”.
Szerencsére a basildoni helyi fanzine, a Strange Stories jelen volt, hogy halhatatlanná tegye az eseményt. A rendezvényről szóló beszámoló a Totally Hip-Flip címet kapta. A cikk a kor változó zenei irányzatainak bemutatásával kezdődött: „A brit elektronikus zenei színtér a Bowie-klón Numantól a művészi Foxxon, a dallamos Orchestral Manoeuvres In The Darkon és Human League-en keresztül a Cabaret Voltaire kemény, mocskos hangzásáig terjed. Létezik továbbá az olyan új együttesek stabil irányzata, mint a Berlin Blondes, Fad Gadget, a Silicon Teens - ebből az irányzatból ismertünk meg kettőt ma este. A Composition Of Sound két szintetizátorosból, egy basszusgitárosból és az elengedhetetlen dobgépből áll. Számaik energikusak és kedves hangulatúak, stílusukat nem érzem a Cure-hoz hasonlónak. Néhány számuk jónak tűnt, de mint új zenekarnak -sőt, igazából minden zenekarnak - van még hová fejlődniük, és biztos vagyok benne, hogy fognak is. Habár a Phil Spector-féle Then He Kissed Me feldolgozása nem tetszett.”
A fő attrakció Rob Allen French Lookja volt, melyben Martin Gore is kisegített. Strange Stories: „A French Look szalagról játszott torzított hangokkal kezdett, majd csatlakozott a három szintetizátor. Egy órát játszottak, a műsorban szerepelt egy régi Ultravox- szám - kétszer is - és az Amateur Hour a Sparkstól. Jobbak is lehetnének, és variálhatnák a programot, de biztos vagyok benne, hogy néhány koncert múlva a számaik ismertek lesznek.”
Végeredményben mindkét zenekar számára ígéretes kezdet volt ez. Azonban Martin Gore lojalitása, illetve Vince Martin és Rob Allen addig sziklaszilárd barátsága hamarosan próbatétellel nézett szembe... (a fordítások Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak)
Nézzük meg a Strange Stories basildoni Fanzine kritika-részletét:
