Az Almost Predictable Almost blogról most következzék egy rajongó, Sean Salo beszámolója a ma 30 évvel ezelőtti Giants Stadionos Depeche Mode koncertről!
"1990 előtt a Depeche Mode leginkább csak underground körökben számított szenzációnak. De 1990 nyarán, nem tudtál úgy eldobni egy követ, hogy ne találtad volna el a Violator egy példányát, legyen szó akár egy haverodról, vagy akár egy pomponlányról. 80 000 ember zarándokolt ki East Rutherfordba a Giants Stadionba, ami újabb bizonyosság volt a zenekar befutására.
Kicsit később érkeztünk oda, mint ahogy azt reméltem. Az a helyzet, hogy alábecsültem az odajutáshoz szükséges időt. Ez persze nem akadályozott meg benne, hogy mindenki mást hibáztassak. Nagyon messze találtunk parkolóhelyet, és ahogy siettünk a stadion felé, hallottuk a Nitzer Ebb: Fun To Be Had című dalának a kezdő ütős hangjainak visszhangját a full teli parkolóban. Pánikba estem és elkezdtem futni, mivel nem akartam a szükségesnél egy perccel sem többet hiányozni az eseményről. A barátnőm viszont nem akart futni, csak sétált, így meg kellett őt várnom (Nem azt mondom, hogy ez volt az oka, hogy szakítottunk, de azért elég súlyosan nyomott a latba...)
Végre odaérkeztem az ülőhelyemre, pont a Nitzer Ebb harmadik dalánál, ami a Join In The Chant volt. Még pont időben, hogy lássam a tömeg felét, aki vagy ült, vagy csak úgy téblábolt minden cél nélkül az évtized végi szintipop-posztpunk-indusztriál keverékre.
Még akkor is fényes nappal volt, amikor a The Jesus And Mary Chain lépett a színpadra a zavaros, feedback-kel terhelt zenehalmazával. Gondolhatnánk, hogy végig csak a cipőjüket bámulták a fellépésük alatt, de egyszerűen csak hűek maradtak önmagukhoz. 1990 első felében nagyrészt csak klubokban, maximum közepes méretű helyszíneken játszottak, így a ragyogó napsütés és a szabadtéri stadion elég szokatlan körülményeket teremtettek nekik. Noha a The Jesus And Mary Chains-nek már volt neve és életműve, mégis volt némi színpadra dobálás, miközben a stadion kezdett megtelni.
Sokan talán magától értetődőnek gondolják, hogy a Depeche stadionban játszik, de 1990-ben Észak-Amerikában a Depeche Mode-nak még nem volt törzsközönsége a los angelesin kívül. A Giants Stadion, amely az amerikai futball két hatalmas klubjának, a New York Giants-nak és a New York Jets-nek az otthona, mindaddig nem rendezett túl sok koncertet, kivéve néhány stadionrock-óriást, mint például az Aerosmith, a U2 és persze a Jersey-fiú, Bruce Springsteen. Az amerikai fiatalok változó zenei ízlésének jeleként az utolsó koncert, amit itt tartottak a Depeche Mode World Violation koncertje előtt, az a szintén lenyűgöző, Love And Rockets, Pixies és Shellyan Orphan által támogatott The Cure koncert volt, az 1989-es zseniális Disintegration albumot bemutató Prayer Tour észak-amerikai nyitókoncertjeként. Ugyanakkor, a The Cure egy mini-fesztivált rendezett, komoly felhozatallal, a Depeche Mode viszont nagyrészt maga hozta az összes embert, hiszen a The Jesus And Mary Chains és a Nitzer Ebb csak egy nagyon szűk réteget érdekelt akkorájt. Ezt bizonyítja, hogy csak a jegyeladás első napján 42 000 jegyet adtak el, egy olyan korszakban, amikor még a rajongóknak még sorban kellett állniuk a jegyért - gyakran már előző éjszaka óta ott voltak, hogy a kezükbe kaphassák a féltve őrzött jegyeket.
Óriási promóció vezette fel a fellépést. A szinte végeláthatatlan beszélgetés és reklám mindenképpen a "kihagyhatatlan" kategóriába tette a fellépést. A 92.7 rádióállomás, a WDRE (más néven WLIR) volt a koncert exkluzív médiaszervezője és a rendezvény előtti délutáni órákban élő közvetítést adtak a helyszínen, mindhárom zenekar megkérdezésével, és a nap folyamán végig a saját zenéjüket nyomatták. A koncertet is Malibu Sue, a rádió neves promótere konferálta be a színpadon."
Ahogy azt említettük, ott volt a U2-ból Bono és Adam Clayton is és ott kérték meg Flood-ot, hogy dolgozzanak együtt Berlinben az Achtung Baby-n, mivel "fel akarják robbantani" a régi U2-t. Bono később elmondta, hogy nem térhettek vissza már oda, ahol a nyolcvanas években voltak, és biztatták Flood-ot: "Szabad kezet kap, próbálj ki mindent!" Mivel Flood korábban dolgozott a Depeche Mode-dal és a Nine Inch Nails-szel is, így nyilvánvaló volt, hogy indusztriálisabb megközelítést kerestek a zenéjükben, ami aztán hallatszott is az Achtung Baby-n.
Bono-t mások is kiszúrták a tömegben. A DM-rajongó, Christin Montone így emlékezett erre az estére: "Azon a júniusi napon a barátok és én (és látszólag egész New York/New Jersey) egy óriási stadionfellépésre indultak a Giants Stadionba, hogy megnézzék a Depeche Mode-ot, a The Jesus And Mary Chain-t és a Nitzer Ebb-et a World Violation Tour keretein belül. Bono a U2-ból egy világító fülkében volt az ülésünk mögött. Néhányan körülöttünk elkezdték neki énekelni a U2 "40" című dalából, hogy "How long sing this song?", de ő nem igazán reagált, csak egy hervadt mosolyt küldött felénk és a biztonságiakat szórakoztatta inkább".
A beszámoló másik fele másfél múlva érkezik, addig is itt az eredeti cikk, szenzációs fotókkal:
