A Live Spirits utolsó előtti dala egy újabb minden egyes teljes koncerten felcsendülő alkotás, a PERSONAL JESUS! Ismét a Tour Of The Universe-párhuzam jön elő: a 2009-2010-es nagy menetelés második felében volt ugyanúgy zárószám a Violator első kislemeze, mint a Global Spirit Tour első 90%-ában (csak a 2018 nyári fesztiválkoncertekre került előbbre a setlistbe). A Depeche Mode koncertek elmaradhatatlan tombolós dala ezúttal szerencsésen megrövidült, elhagyták az előző két turné hosszas, borzongató(nak szánt) gitáros felvezetését, egyből "Devotional-esen", huhogással kezdődött. Dave a fenekét rázva, fickósan kimegy a kifutóra, majd visszaérkezve máris indul a dal eltéveszthetetlen gitárriffje. Dave hatalmas beleéléssel énekli a dalt, mintha csak most kezdődne a koncert. A "lift up the reciever" a frontember telefont formál a kezével. A második versszaknál Dave fel-alá kezd járni a színpadon, és a legkülönösebb kameraszövekből láthatjuk a mozgását (pl. dobszerkók mögül). A "reach out and touch faith" kiáltást Dave a dal nagy részében a közönségre bízza, de aztán a kiállás előtt ő is énekli a "refrént". A kiállásos rész ismét emlékezetes, az "I'm not crazy anymore!" hangminta egyszer egyben hangzik el, egyszer pedig csak az "I'm not", majd utána ismét teljesen az "I'm not crazy anymore". A végén a refrén ismételgetése minden Depeche Mode koncert kihagyhatatlan eleme, és a "one more!" után közönségének és countrys gitár ezúttal is emlékezetes lett. 5:37-nél mintha Dave egy nagyot köpne oldalra?!?. A dal végén Martin és Peter Gordeno egy pár másodperces, meglepően bluesos duettet is előadnak, majd jön még egyszer zárásként a "The Lord Jesus Christ Itself!" sample is. A tapsoló Andyt is láthatjuk egy pillanatra, majd Dave valami érthetetlent mond, aztán megköszöni a közönség közreműködését. Az utolsó dal következik...