Ha van lemez kezdődal, ami berúgja az ajtót, akkor a Playing The Angel nyitódala, az A PAIN THAT I'M USED TO tuti ilyen! "Ítéletnapi" harsonákkal és nyers hangokkal kezdődik, hogy aztán a versszakokra inkább finoman vésztjóslóvá váljon, bár leginkább Violator-t idéző dobok azért sejtetik, hogy lesz még hangosabb része is a dalnak... Finom gitárhangzás egészíti ki a versszakot, ahol Dave belekezd a dal sötét, gyászos szövegébe - nagy és gyors a változás tehát a pozitív Exciter után! A sorok végén szinte kísértetiesen ejti le a hangját Dave - ezeknél a részeknél Martin is beszál a vokálba - emlékszem, ez volt a kedvencem, amikor először hallottam a dalt! Aztán jön a refrén, ahol leszáll a fej: a dob még keményebb lesz, eltorzul valahogy az egész, amúgy sem túl finoman meghangszerelt dal, és jön Dave éneke, Martin keserű soraival, hogy aztán a dalt megkezdő ítéletnapi harsona zárja a refrént... Aztán viszont nagy dinamikaváltás következik: szinte teljesen elhallgat a dal, de persze érezzük, hogy nem menekülünk. Dave további két versszakot énekel - hol vannak már az Exciter rövid, ihlethiánytól küszködő szövegei, majd újra jön a döngető refrén: egy kifejezés, amit az ezredforduló környékén nem hittünk volna, hogy Depeche Mode-dal kapcsán használhatunk... Az említett, kissé The Dead Of Night-ra emlékeztető "harsonázás" zárja a dalt, nyugtalan, ám egyben jóleső érzést magunk mögött hagyva: hát, újra "él" a Depeche Mode :) nem hiszem, hogy sokan gondoltuk volna az Exciter-időszak alatt, hogy lesz még ilyen kemény és sötét dala a zenekarnak. Na, ezen a lemezen lett néhány :D
Ben Hillier elárulta, hogy ez a dal komoly kihívást jelentett a stúdióban. "A versszakok helyre tétele nagyon nehéznek bizonyult. A refrén és zenei rész igazán jól működött, de a versszakok... Mindent kipróbáltunk. Legalább 6 vagy 7 különböző változatot készítettünk, mire megszületett a végleges változat. Persze itt nem merőben különböző változatokra kell gondolni." Még egy meglepő információt is hozzátett: "Fletch játszotta fel a basszust az 'A Pain That I'm Used To' dalhoz, és igazán jól játszott - figyelembe véve azt, hogy hosszú ideje nem játszott már. Igazi, elektromos basszus gitáron játszott. Komolyan élvezte. Mármint, hogy még képes rá, emlékszik!" (a fordítás a HDMFC oldaláról származik)
Az A Pain That I'm Used To volt a nyitódal az albumot követő turné, a Touring The Angel összes állomásán; élőben kicsit kevésbé sikerült áthozni az albumverzió kemény, fenyegető, "fejet leszedő" hangulatát. Nem volt csoda, hogy a következő turnéra már repült a setlistből. Annál nagyobb meglepetést okozott, amikor a Delta Machine Tour-ra visszatért a setlistbe (ráadásul az egész turnéra), átdolgozott, Stuart Price által készített, New Orderes gitárokkal tűzdelt "Jacques LuCont"-verzióban; még nagyobb meglepetésre a Global Spirit Touron is velünk maradt, minden egyes állomáson, ugyanebben a verzióban. Egy kései koncertklasszis lett tehát a dal - méltán! :)
