Szinte hihetetlen, de a tempó még egy kicsit fokozódik (mikor kezdődött Depeche Mode lemez három gyors számmal?), és máris jön Dave Gahan, Andrew Phillpott és Christian Eigner szerzeménye, a SUFFER WELL! Ez volt tehát az első dal Depeche Mode nagylemezen, amelynek a szövegét Dave írta és ez volt az első, hogy egy kis kompánia, Dave barátai/szerzőtársai helyet kaptak egy DM albumon. A Suffer Well minimalist analóg hangokkal indul (később kiderült, hogy ez a Ben Hillier-hangzás), aztán megérkeznek a dobok és egy kissé New Orderes hangzású gitár, majd jön Dave sajátos, szellősen énekelt, Martinénál jóval kevésbé kifacsartabb szövege. A tempós dal fokozása itt kevésbé feltűnő, mint az első két album esetében: a refrén előtti résznél egy plusz dob jön be, ám aztán maga a refrén meglepően hódító és "kellemes". Különös ezt a jellegzetesen Dave szólóprojektjét idéző dalt Depeche Mode-köntösben hallani! A dal végén az írógép-hang ismét Ben Hillier keze munkáját dicséri, habár nem mindenki van elbűvölve az albumot uraló "koszos" hangzástól.
Dave 2005-ben ezt nyilatkozta a saját dalainak kiválasztásáról: "Van egyfajta hangulata az albumnak. Ez valahogy mindig így van, lássunk hozzá bármikor egy lemeznek, tegyünk bele azt, amit éppen akarunk - a végén valahogy mégis Depeche Mode hangzást kap minden. Nos, ez történt az én közreműködésemmel készített dalokkal is. Onnantól, hogy belépünk a stúdióba, megváltozik minden. Előtte teljesen más számok voltak. Talán a 'Suffer Well' az egyetlen, ami nem sokban változott, de például az 'I Want It All' teljesen más irányba ment el, mint amire számítottam, de hamarjában elkaptam, és élvezni kezdtem ezt az új érzést. A 3 dalt egyébként Ben választotta ki az albumra, amikor már megvolt Martin összes száma. Ekkor kezdtük el tüzetesen szemlélni a dalokat, annak alapján, hogy felfedezhető-e bennük valami közös - akár érzet, akár szövegi alapon. Szerettünk volna egymáshoz hasonlatos érzésű dalokat találni, amelyek jól működnek együtt egyazon albumon. A lemez szempontjából fontos volt az összhang. A vezérfonal ugyanaz volt, mint mindig; az egyén kérdése. Az ember helye az életben, a dolgok, amelyek körülvesznek bennünket. Élni az életet, és közben egyre felelősségteljesebbé válni - akár tetszik, akár nem. Erről szólnak a dalok. Erről szólnak az én dalaim is.".
Meglepetésre 2016-ban, a Video Singles Collection-ön már sokkal negatívabban beszélt a dalról: "A dalt én írtam. A 'Playing The Angel' korszakban, amikor elég sok dalt sikerült összehozni. És megmondom őszintén, nem igazán kedvelem. (...) A dalt, mint mondtam nem szeretem, de Martin ragaszkodott hozzá. Ez abban az időszakban volt, amikor sok-sok dalt sikerült hozni, és a többségükkel elégedettebb voltam. Martin viszont csak azt hajtogatta, hogy "Ez a Suffer Well elég jó, kedvelem." Lehet a basszus vonal fogta meg." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)
Kérdés, hogy akkor most Ben Hillier választotta ki a Suffer Well-t, vagy Martin? :D
A Suffer Well szintén kislemezen végezte, és természetesen minden egyes fellépésen felcsendült a Touring The Angel koncertsorozatán. Még az egy évvel később megjelent The Best Of Vol 1. lemezre is felkerült. Aztán - ahogy a Dave és csapata által írt DM dalokkal szokott lenni - nyom nélkül tűnt el a Depeche Mode koncertek repertoárjából.
A Suffer Well kislemezverziója rövidebb, mint az albumverzió, viszont a klip az albumverzióhoz készült. Nézzük tehát Anton Corbijn ötletes kisfilmjét:
