Néhány beszámoló a 10 évvel ezelőtti budapesti Recoil-koncert után:
"Nagyon jó kis live-ot nyomott a két nagy öreg. Előtte Milkovics Matyi is überf@szán nyomta a magáét. Ami előtte volt, azt meg nem figyeltem, mert egyrészt kezet kellet ráznom Alan-nel és adnom kellett neki egy üveg szilvapálinkát, rajta a Last Call for Liquid Courage első verssorával (van szégyellnivalóm is, mert sajnos keveset beszélek angolul és nem értettem, amikor megkérdezte, hogy mi van a palackban). Ami pedig Alan-t illeti: nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy igazi úriember, egy sztárallűröktől mentes, nagyon kedves fickó. Le a kalappal előtte. Egy ember, aki nagy hatással volt/van a világ zenéjére és mégis ennyire sikerült megmaradni embernek. A celebség olyan messze áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
nekem is tetszett az este nem volt kicsit nagyon hangos amúgy? m&g: nem vagyok oda az ilyesmikért, munkaidőben találkozok épp elég híres emberrel, de ez most mégis tetszett normális helyszín, körülmények, Alannel simán lehetett váltani egy pár szót is akár, fotók, dedika stb... teljesen jól vette a lapot és az egész kis esemény nagyon kis ünnepélyes volt :) nekem pl fel sem tűnt, de kábé fél óráig voltunk benn nála, de érzésre kábé 2 percnek tűnt majd elájultam, amikor megnéztem az órámat az esemény végén!
Nagyon jó helyen álltam, 1. sor Alan-nel szemben, semmi nem takarta el egy pillanatra sem. B) Kedves, aranyos, mosolygós bácsi. B) Koncert végén, bár kinyomták a belső szerveimet, de egy ujjhegyes pacsi összejött vele. Hogy mennyire szólt jól, azt nem tudom, ott legelöl egy hangfallal szemben elég torz volt sajnos. A koncert zseniális volt, bár fent a karzaton hiányoztak a mélyek (bár nem mindegyik számban, pl. a Killing Ground mix most sokkal jobban ütött, mint bármikor). Alan feltűnően jobb hangulatban volt, mint a Dieselben, a végén nagyon poén volt a Personal Jesus-nél a közönségénekeltetése. Említsük meg Fabe bokalefosós kivetítéseit is a Killing Ground-Never Let Me Down Again-In Your Room blokkban! Aranyos ötlet volt a Budapestre szóló kis személyes üzenet a ráadások előtt.
A koncert szerintem szuper volt. közönség rendben, kellően mozgékony és ingerelhető. az előttem tomboló kecskeszakáll+hajzuhatag+sztkszemüveg egy ákos koncertről eshetett be, mert állandóan headbangelt úgy, hogy hátracsapta a fejét és attól féltem, hogy betöri az orromat. na engem se kellett félteni, a Drifting végére már én is jojóztam, meg rugóztam, úgyhogy 1:1. :) A hangosítás a mélyeknél nekem kicsit sok volt, és az erőtelljesebb részeknél nem gyengén torzított. (a Drifting basszusától leolvadt a dobhártyám...) A kivetítés szerintem csúcs volt, nem értem a fényre fanyalgókat (ez olyan mint a hőre keményedők - bakelit :)))) ), azt hittem, ez utoljára felsős osztálybuliban okozhatott bárkinek is maradandó lelki károsodást, nodesebaj, kép hang rendben volt, tánc ment ezerrel, Senki mindenkije néha elsasszézott előttünk, kattintott kettőt, írogatott kettőt a Strawberry-jével, aztán eltűnt mint szürke yoda a mocsári ködben. :) én meg sűrűn gyakoroltam a facebook-os képmegosztást, egész jól ment iP-vel, kicsit maszíroztam rajta iPhoto-n, de tök korrektek lettek, főleg amiket a vászonról lőttem, mert az nem változott olyan gyorsan, ezért nem mozdult be... na mind1. A közönség reakciói is jók voltak, nem hagytuk cserben Alanéket, szóval grat nekik is az estéért, a közönségnek a hangulatért, stb.stb. a ráadás előtti "Thank you Budapest" nagyon tetszett, jó ötlet volt a vászonra kiírni. aztán jött a meglepi Walking (igenis benne az Edge To Life kezdő taktussal) össze mashup-olva a Jezebellel, plusz Personal (Bojznojz újramelós). nagyon jól voltak az újítások hangban is képben is. (külön grat a magyar team-nek!) Aztán egyszer minden véget ér, ez is. ahogy jött, el is ment, mintha csak 5 perc lett volna. furcsa volt ott álni, amikor vége volt, annyira belefeledkeztem a koncertbe, hogy fel se tűnt, hogy már hajnali 1 óra. olyan volt, mint egy szép álom. egy biztos, ott lesz a helye a stabil szép emlékek közt, mint a 93-as MTK-beli koncert.
A 4.-e estéhez annyit szólnék, hogy viszonylag kis Recoil-ismerettel indultam neki, de Gergő barátom áradozott április óta, gondoltam belecsapok a lecsóba....Azt kell mondjam, hogy némi Heinekenes rásegítéssel, kellő ritmusérzékkel és az elektronikus zene szeretetével ISZONYAT NAGYOT BULIZTAM és reggel 9-kor sikerült leszállnunk Pécsett a vonatról. Hogy ki és mikor kezelte le a jegyünk nem tudjuk:D Sajnos nekem nem adatott meg találkozni a Mesterrel, de kárpótolt az amit nyújtottak!! Talán majd legközelebb....
Említsük meg, hogy Andy Vajna is ott volt..."
Íme a 2 évvel később megjelent blu-ray kiadvány trailere:
https://www.youtube.com/watch?v=IiRBS1bIz8s
