Daniel Miller: "A 'Stripped' számára tulajdonképpen több remix is készült, ami új dolog volt abban az időben. A 'Breathing In Fumes' például úgy született a maxira, hogy felgyorsítottuk az ütemet, illetve átdolgoztuk hozzá a dalt. Büszke voltam arra, hogy a Depeche Mode még abban az időszakban is kísérletező jellegű volt. Az ötletet Adrian Sherwoodtól „kölcsönöztük”, aki elég radikálisan alakította át a People Are People-t. Gondoltuk, erre magunk is képesek vagyunk. Ha nem is Sherwood-i módon nyúltunk a dalhoz, azért beleadtunk apait-anyait…"
Következzék a kiadvány - de talán az egész Depeche Mode diszkográfia - egyik legkülönösebb, legkeményebb, legemlékezetesebb remixe: ez a BREATHING IN FUMES! Látható, hogy itt az átdolgozás "ereje" még a dal címét is megváltoztatta... Az in medias res kezdés után Dave Porschéjának a hangja itt teljesen vonatzakatolásnak hat, kőkemények az ütősök, koromsötét a hangulat, és csak hosszú instrumentális dübörgés után jön elő Dave hangja, szinte bátortalanul a Stripped dalszövegrészleteivel... természetesen főszerepben a "breathing in fumes, you're breathing in fumes" résszel, amelyre egy torzított géphang felel: "Taste when we kiss - I taste when we kiss - You're breathing in fumes - I taste when we kiss..." A mix emlékezetes része a kétszer is önkényesen felnyomott hangerő, egyszer egy kellemesebb résznél (Dave éppen a "Stripped" szót énekli), egyszer pedig egy kellemetlenebbnél (egy szintieffekt hatol az agyunkba utána szinte cseng a fülünk). A mix betegessége alapján azt hihetnénk, hogy Daniel Miller az elkövető, de nem: az elkövetők az együttes tagjai és egy bizonyos Thomas Stiehler nevű úr voltak. Az alkotás - méltán - beválogatásra került a Remixes 81-04 válogatásra is. Sötét, kemény, ipari hangulat, ízig-vérig Depeche Mode! :)
