A sötétségből előtörve, és a Fly On The Windscreen-ből "átfolyva" meg is érkezik az első igazi dalszerű dal a lemezen, ez az A QUESTION OF LUST! Az eddigi kemény, agresszív hangvételű, direkten ható dal után kifejezetten jól jön egy lágyság, egy igazi, Martin-féle jól felépített ballada. Már-már szokványos, Phil Spector producelte produkciókra hajazó kezdés, majd jön Martin kifacsart, érzékeny, őszinte szövege, szinte teljesen kiteríti a lapjait a partnere előtt. Mintha egy fontos, kapcsolatról szóló beszélgetés egyik oldalát hallanánk... A refrén csodálatos, az egekig tör, szinte hihetetlen, minden pillanatban azt érezzük, hogy nem lehet tovább fokozni, de lehet; majd a refrén végén szépen elegánsan vissza lehet térni a kiindulópontra. Az ünnepélyes, térszerű hangzás a végén teljesedik ki: a refrén alatt megjelenik a világ egyik leggyönyörűbb, legfelemelőbb, már-már himnikus szintű szintetizátorszólója. És amikor azt gondoljuk, hogy ez nem fokozható, akkor a szintetizátorszóló egyedül, önmagában is megszólal, majd pedig újra Martinnal... szinte fokozhatatlan az élmény. A dal elegánsan, lehalkulással zárul, rendkívül pozitív érzetet hagyva maga után. Itt a dal végén nincs átmenet, tényleg elhalkul minden.
