Idézzük fel, mit írt Jonathan Miller a Stripped című könyvében a New Life megjelenésének időszakáról!
"Ez alkalommal a két felvételre váró szám a New Life és a Shout volt - az előbbit a Depeche Mode második kislemezének A oldalára szánták. Az utóbbi - zeneileg végletekig leegyszerűsített, hömpölygő basszusalap, néhol kellemes hangzású kórussal, a Miller sequenceres szintetizátora által létrehozott, csörömpölő analóg ütősökkel a háttérben - a B oldalra készült.
lan Cranna zenei újságíró jelen volt a felvétel egy részén, és a The Face 1981. júniusi számában így tudósított: „A Depeche Mode szeret sokat nevetni. Ma este egy kis dél-londoni stúdióban sokat is nevetnek - legtöbbször Andrew Fletcher rovására, aki azzal küzd, hogy eltalálja a hangszínt és megjegyezze a saját szólamát a négyrészes harmóniában, melyet az együttes legfrissebb kislemezéhez, a New Life-hoz vesz föl... »A szívedből, Andy!« - mondja Daniel Miller producer segítő szándékkal a stúdió távbeszélőjéből. »A tüdőmből próbálom csinálni« - válaszolja a kritizált Fletcher.”
A problémás négyrészes harmónia, ami a New Life vége felé hangzik fel, meglehetősen emlékeztet a Beatles Twist And Shoutjának torokszaggató változatára. Arra az érdeklődésre, hogy a Liverpool legjobbjaival való párhuzam szándékos-e, Vince így válaszol: „Talán. Tudod, mindenhonnan vettünk mindenféle nyersanyagot. A stúdióban ezekre rá lehet játszani, és mindent ki lehet próbálni.” Mindenesetre mikor az akkori Mode-rajongó, Betty Page a Soundsban arról a New Life-ot fűszerező „izgalmas kis szintetizátor-riffről” kérdezte, Vince egyszerűen csak azt mondta: „egy régi R&B riff”.
Az új kislemez természetesen sokkal vidámabb volt, mint az elődje. A szám dallamos, sequencerrel vezérelt szintetizátorfutamok bonyolult ismétlődéseiből állt, melyek a jól táncolható felvételen külön-külön is felkeltik a figyelmet - Daniel Miller szerint Vince Clarke egyre merészebb lett a technika alkalmazásában. „Azt hiszem, Daniel ekkor már sokkal jobban tudta, hogyan kell használni a felszerelését” - mondja Vince Clarke.
Dave Gahan szokás szerint szűkszavú: „Nagyon sokat tanultunk a Dreaming Of Me- ből, újra eljöttünk [a Blackwing Studiosba], és egyszerűen jobb munkát végeztünk a New Life felvételekor.”
A New Life, hatásos fekete-fehér borítójával, mely egy homályos alakot ábrázol, amint éppen egy tojásból mászik elő (Vince öccse, Rodney munkája, akiművészetet tanult a southendi műszaki szakiskolán), 1981. június 13-án jelent meg.
Bár Gore szerzeményei lényegében ugyanazokat a zenei összetevőket tartalmazták, mint Clarke dalai, ő később kételyeit fejezte ki: „Nem igazán tartom ezeket a saját alkotásaimnak. Csak megpróbáltam olyan számokat írni, amilyeneket akkoriban Vince csinált.”
A zenei sajtó általában pozitív kritikákkal fogadta a New Life-ot. „így kell az őszinte szintipopnak hangzania” - lelkesedett Steve Rapid a Hot Pressben. Edwin Pouncey a Sounds- ban inkább a lényegre tapintott: „Csilingelő tapogatózás a sötétben a kapcsoló után, ami remélhetőleg meggyújtja a siker fényeit.” A New Life három héttel megjelenése után betört a brit harmincas listára. A BBC Radió One ironikus módon a teuton elektro-pionír Kraftwerk számával, a Computer Love-val együtt sugározta. Dave Gahan meghatottan nyilatkozott erről a zeneileg megindító számról, és a harmadik helyre sorolta, amikor a Smash Hits arra kérte, állítsa össze 1981 legjobb tíz dalának listáját: „A Kraftwerk-lemezek szépsége, hogy annyira egyszerűek, de mégis olyan nagyszerűek.”
A New Life első versszakát - „I stand still sleeping on a shady Street/And I watch that man to a stranger / Think you only know me when you turn on the light / Now the room is at red danger” - nem más, mint John Foxx méltatta: „fiatalos, friss, elektronikus - jó móka”. Ismét a szavak hangzása, nem a jelentése számított. „Tény, hogy Clarke az egyik utolsó konstruktivista” - írta lan Cranna 1981 júniusában a The Face-ben.
Dave Gahan arca megrándul, mikor a Smash Hitsben felelevenít egy New Life-fal kapcsolatos esetet: „Emlékszem, egy este Basildon belvárosán vágtam keresztül, és megláttam két lányt, amint követnek. Tudtam, hogy felismertek. Elkezdték énekelni, tudod (magas hangon vinnyogva): »I stand still stepping on a shady street« (Még mindig a sötét utcán lépkedek). Kicsit gyorsabban megyek tovább, felhajtom a galléromat. És akkor... (sivítva) »And I watch that man to a stranger« (És idegennek látom azt az embert). És arra gondoltam, ez szégyen! Értik egyáltalán ezt a szöveget? Vagy talán ők értik, és mi nem!"
Martin Gore: „Sosem értettem, miről írt Vince - gyakran a nyelvtani szerkezet is rejtély volt számomra, nemhogy a jelentés.”
Vince Clarke: „A daloknak egyáltalán nem volt értelmük - semmi! Nagyon ostoba szövegek voltak.”
Íme a New Life egy ügyesen összevágott videóval rendelkező 1981-es koncertfelvétele:
