Ma 20 éve Manchesterben folytatódott az Exciter Tour angliai szakasza. Szigorú afterparty-szabályok, mutogató Andy, hatalmas buli és egy dal, ami Nem Megy Ki A Fejedből! Szalai Márk beszámolója 2001-ből:
"Összecuccoltunk, majd a Heathrow-ra mentünk, hogy 3 kisbuszt béreljünk egy ottani autókölcsönzőtől. A vasúti közlekedés ugyanis elég drága, így sokkal jobban jöttünk ki. Machester felé sofőrként is meg kellett szokni a balra tarts-ot... Annyira nem is vészes! Az úton velünk tartott Lajos egyik angol ismerőse, James is, aki az egyetlen angol The H DM FC klubtag! Kapja a klubleveleket, komolyan... :)) Eddig 14 alkalommal volt a Petőfi Hall-ban :).
Arról a bizonyos Kylie Minogue számról (Can't Get You Out Of My Head) csak annyit, hogy - mivel nem vittünk kazettát, és ezért rádiót kellett hallgatnunk, pl. Virgin radio :) - az úton legalább 7x előfordult a dal [Angliában hetek óta number one]. A sokadik alkalommal már csak mosolyogtunk, s jót mozogtunk rá :). Manchester igazából nem nagy szám, a szállásunk viszont itt volt a legtutibb. Annyi időnk maradt, hogy gyorsan letusoljunk, majd irány a Nynex Arena. Az összesen 5 koncerthelyszín közül, amit láttam, mind kívülről, mind belülről ez tetszett a legjobban, s talán ez volt a legnagyobb is. Tágas küzdőtér, nagy, kétszintes lelátók, pazar! A már jól bevált küzdőtéri taktikát vetettük be itt is :). Pont a Fad Gadget elejére értünk a színpad és a keverőpult közötti részre, s ahogy kellett, Frank Tovey az utolsó dalnál ismét felénk tartott kézen-közön :). Következmény: második sor! Hehe :)).
Martin, majd David felbukkanásával ezen a koncerten sokkal, de sokkal nagyobb tülekedés, nyomulás volt, mint a Wembleyben! Hihetetlen, hogy mi folyt ott! Ennek ellenére most sem fáradtam, azt hiszem, ezt a koncertet élveztem a legjobban. Dave beemelt mikrofonállványa a fejem felett tűnt fel olykor... :) A lassú blokkot is most éltem át a leginkább, a When the body speaks, a Waiting for the night csodás volt. Aztán a Judas-t hallani élőben... Felejthetetlen élmény!
A közönség sokkal hangosabbnak tűnt, mint Londonban. Arra már nem is emlékszem, hogy Anton vajon itt is bejött-e a végén... Történt viszont egy meglepő eset. A Personal Jesus utáni elköszönésnél Andy - mint mindig - most is kiintegetett a közönségnek, rámutatott egy-egy küzdőtéri fan-re [utóbbit egyébként Dave és Martin is előszeretettel csinálta], ekkor azonban egy ilyen határozott "rámutatás" után Fletch akkorát beintett egy tőlem nem sokkal jobbra álló arcnak, hogy ledöbbentünk egy pillanatra... But the show must go on. [Lehet, hogy a fazon is végig mutogatott Andynek a koncert alatt, ezért veszítette el így a fejét]. Aztán az is furcsa volt, hogy Dave cipőt cserélt[?] asszem a Clean és a Black Celebration között.
Hazafelé megcsodálhattuk a páratlanul aktív manchesteri éjszakai életet, hihetetlen mennyiségű szórakozóhely van, tomboló fiatalok az utcákon és a kocsikban... :) A show után a hotelben nem mással, mint a Fad Gadgettel futottunk össze, ők is ott szálltak meg :). Elnéztünk a manchesteri afterparty-ra is :). Ez már egy szimpatikusabb helyen volt, jobb dj-vel és fanatikus tömeggel. A kb. 400 vendég teltházat jelentett. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos nem sokáig, mert az x. sörünk rendelésekor közölték, hogy nem szolgálnak már ki, 2-kor úgyis bezár[!] a hely, vége a bulinak... Hááát esküszöm sokkoló volt a hír. Kiderült, hogy a városban a "páratlan" éjszakai életnek hajnali 2-kor szinte mindenhol vége, a szórakozóhelyek 90% bezár. Azt már Londonban észrevettük, hogy este 11 után még egy nyamvadt benzinkútnál sem szolgálhatnak ki alkohollal [törvény tiltja!], csupán a pubokban és a barokban, de hogy Manchesterben 2-kor bezárnak a helyek, erre nem gondoltunk volna..."
