Ma 25 éve jelent meg az Ultra első kislemeze, a Depeche Mode "pokolból visszatérő" dala, a BARREL OF A GUN! Nem titok, hogy ez az egyik kedvenc dalom, így tehát a negyedszázados jubileumról másfél napnyi bejegyzéssorozattal fogok megemlékezni :)
A Barrel Of A Gun az Alan utáni időszak egyik csúcsterméke: sötét, vésztjósló loopok csendülnek fel, majd némileg váratlan helyen jönnek be a kemény dobok, és a gitár megérkezésével lesz kifejezetten "rockos" a hangzás, noha ezt a rockos hangzást ragyogó elektronikus effektek kísérik. Jön az első versszak a kérődző, idegesítő gitárhanggal és az eltorzított Dave-énekkel; mintha a kilencvenes évek közepének összes nyomorúsága benne lenne a dalban! Noha Martin többször is hangsúlyozta, hogy a dalszöveget saját magáról írta és nem Dave-ről, mégis nehéz nem Dave-re és az ő drogos pokoljárására asszociálni... A "refrénszerű" "What do you expect of me" rész után jön a második versszak, hümmögő, kísérteties háttérvokálokkal és bibliai utalásokkal... majd az új versszak után jön az "i've been staring down the barrel of a gun" szövegrész, amit négy lázas, dermesztő, káprázatos szintihang kísér - számomra a DM legnagyobb pillanatainak egyike! Ezután jön még egy versszak, majd újra a "whatever i've done" rész (amire Martin "whatever whatever", azaz "tökmindegy, tökmindegy" szavakkal riposztol - és ezzel az ismétlődő szövegrészlettel, valamint a közben variálódó dermesztő(en) jó szintiangokkal halkul el az alkotás. Sötét, beteges, káprázatosan jó a dal: e sorok írója ennek hatására tért meg a Depeche Mode-hoz :)
A Marokkóban forgatott klip egy kicsit túl konkrétan értelmezi a szöveget: noha az "i've been staring down the barrel of a gun" annyit jelent, hogy "kényszer hatására cselekedtem", itt mégis - némi színes, beteges bevezető után - fekete-fehérben követhetjük Dave-et egy puskacsövön (barrel of a gun) keresztül. Egyszerű ötletek, ha működnek: azt hiszem, hogy a "karácsonyfaégővel" kivilágított, vak, szemhéjon kifestett Dave botorkálása örök nyomot hagyott bennünk..
Az együttestagok így emlékeznek a klipre, és a forgatásra:
Fletch: "A 'Barrel Of A Gun' forgatókönyve talán minden idők legegyszerűbb forgatókönyve volt. Így szólt: "Délután utazás Marokkóba. Másnap kettőkor vissza. Üdv, Anton." Odautaztunk hát és megcsináltuk."
Dave: "A klipnek az az érdekessége, hogy szemet festettünk a csukott szememre... A helyszín Marokkó külvárosa volt. Falak és falak. Mindenhol csak hatalmas falak voltak. Tulajdonképpen a marokkóiak illemhelysége volt a forgatási helyszín. Igazából ezen falak közé járnak az emberek elvégezni a dolgukat... vagyis oda járnak szarni. A forgatás úgy zajlott, hogy sétálnom kellett a fal mellett. Egyik oldalamon a fal, a másikon a kamera. Volt ott még egy ember, aki irányított: jobbra, balra, stb. Persze néha bele-bele botlottunk egy éppen a dolgát végző emberbe is... Mivel vakon lépdeltem, ezért nem egyszer beleléptem a szarba is... Ez volt hát akkortájt Richard és Anton nagy durranása... A forgatás után aztán elmentünk egy étterembe, ahol nagyon rossz volt minden. Ráadásul ételmérgezést kaptam és miután hazajöttünk olyan beteg lettem, hogy azt nem kívánom senkinek. A klip mindenesetre jól sikerült." (a fordítás a Freestate.hu-ról származik, és Zsadányi Zoltán munkáját dicséri)
Martin: Ez az egyik kedvenc klipem. Nagyon élveztük az egész forgatást, amely Marokkóban zajlott, ahol még egyikünk sem járt azelőtt. Így maga ez a tény önmagában is vonzóvá tette számunkra. Már a forgatás közben látszott, hogy valami érdekes és kiváló dolog születik Anton kezei nyomán. Érdekes, mert sem a 'Walking In My Shoes', sem az 'In Your Room' esetében nem láttuk előre a kimagasló végkifejletet. Talán azért, mert az említett videókhoz hozzá adódott rengeteg utómunka, színezés, stb. A 'Barrel Of A Gun' esetében minden egyes jelent forgatása közben már sejthető, vagy látható volt a minőségi eredmény. Az egész klip Marokkóban forgott. Az első, házon belüli részben együtt szerepeltünk. Míg a második, utcai (köztéri) részben Dave szerepelt csak. Anton jellemzően nem készít számunkra részletekbe menő forgatókönyvet. Megoszt természetesen néhány részletet, mint például a világító kabát, amelyeket igen nehéz elképzelni addig, amíg a valóságban nem öltenek testet. De említhetném a szemhéjra festett szemgolyót is, amiről el sem tudtuk képzelni, hogy a valóságban ilyen jól fog kinézni. A dalhoz kiválóan passzolt a képi világ, jól leképezte a hangulatát. Ez a klip kiemelten fontos volt számunkra, hiszen Alan kiválása után ezzel tértünk vissza, és számított mindez hogyan történik. Legalább három, de az is lehet, hogy négy napot forgattunk. Mindössze arra emlékszem, hogy minden nap ugyanabba az amúgy kiváló étterembe mentünk vacsorázni. Minden nap ugyanazt rendeltem, mert nagyon ízlett - jóllehet nem tudtam, mi az. Az utolsó nap aztán kiderült, hogy angolnát vacsoráztam minden este, haha. Sushi formájában persze ettem már angolnát korábban, de főételként akkor ismertem meg. Fantasztikus tengeri étel választék volt, ki tudja miért kötöttem ki az angolnánál, haha. Anton amúgy nagyon kidolgozza a részleteket. Itt van például ez a remekül megörökített jelenet, amint Dave átbotorkál ezen a sötét alagúton. Fantasztikus kép, a maga egyszerűségével. Soha ki nem találnád, hogy Anton legalább száz alagutat megnéz, mire megtalálja a megfelelőt. És hogy miért pont azt, senki nem tudja, haha. De persze így van ez mindennel nála. ott, ott az a fal rész. az, nem az, hanem az. haha! (a HDMFC fordítása)
Íme a klip (amely szokatlan módon nem a radio edit-hez, hanem az albumverzióhoz készült):
