A ma ötéves Spirit negyedik dala, a SCUM ismét felpörgeti a tempót; kiváló, elektronikus kezdés, izgalmas dobok után zaklatott, torzított Martin és Dave ének érkezik. Az egzaltált hangszerelés nem változik, egyfajta lázas izgatottság kíséri végig a dalt, gyakran Martin 2015-ös instrumentális szólólemezének (MG) a megoldásai hallhatóak (pl. Crowly). A basszusok gyomorba vágnak, a szintik - ha néha feltűnnek - kiválóak, de az idegesítő tapsolós effekt és a torzított ének kissé hazavágja számomra az alkotást. Tipikus "elalternatívkodott" dal.
