A holnap 30 éves Bloodline negyedik dala - vinylen és kazettán a B oldal első szám - az EDGE TO LIFE, az album legpoposabb darabja. Első ízben hallható női vokál Recoil alkotáson: az énekesnő Toni Halliday, a Curve énekesnője (Alan Moulder párja). Az első versszak végén a "take me where I need to go ahhhh" résznél máris megérkezik egy olyan összetevő a Recoil produkcióba, ami eddig nemigen volt jelen, pedig a későbbi produkciókban nagyon is jelentős szerepet kap: az érzékiség. A mormogó basszus és a fémes dob kicsit a Violator-időszakot juttathatja eszünkbe, ám aztán a egy lihegős kiállás után jön egy gyorsan emelkedő szintitéma, ami 10 évvel később még a NEO-t is megihlette a C'Mon It's Time című dalban... aztán a kiállás után mintha mi sem történt volna, sodródunk tovább a kissé hideg hangzású, elveszett suttogásokkal kísért dalban. Toni hangja egy kicsit a háttérbe van keverve, néha alig hallani ki, hogy mit énekel, persze az sem segít, hogy vagy elveszetten dudorászik, vagy pedig suttog :) A dal hosszú instrumentális levezetővel zárul, Toni "I miss you" énekével, majd pedig egy régi kedves ismerős tér vissza: a dal végén kétszer is hallhatjuk a Depeche Mode Strange című vidókazettájáról Ippolita olasz nyelvű monológját.
Alan 1992-ben ezt a dalt nevezte meg a kedvencének a lemezről, sajátos, vonzó hangulata miatt. Valahogy ez a dal kislemezre kívánkozott volna, és elvileg volt is erre vonatkozó szándék, ám aztán: "Addigra már egy másik DM-projektbe kezdtem, így nem volt időm reklámozni. Nem jutottunk el odáig, hogy remixeket készítsünk."
A Faith Healer mellett ez a másik dal, ami rákerült a 2010-es Selected címet viselő Recoil válogatáslemezre - egy perccel megrövidített formában.
