Az Ultra harmadik dala a HOME, az együttes egyik leghíresebb Martin-által énekelt dala (és amit a kislemez megjelenése időpontjában, júniusban alaposabban is körüljárok). Ez a dal Martinnak egy "nagyon sötét időszakában" íródott, amikor annyira rosszul volt a rock'n'roll életstílustól, hogy gyakran gondolt a halálra és akár kész is volt elfogadni". Egy időben szárnyra kapott a pletyka, hogy ez a dal már a SOFAD-időszakban készen volt, de ez valószínűleg nem igaz. A dal vonós szekcióját egy nap alatt vették fel 1996 júniusának elején a Westside Studiosban, ugyanabban a stúdióban, ahol a Black Celebration című album nagy részét is rögzítették. A ködös, dobokkal kísért indulás nem hagy kétséget afelől, hogy egy újabb lassú dal következik. Megérkezik Martin hangja, aki igencsak szokatlan "szaggatott" stílusban kezdi énekelni a dalt. A második versszakban rá is vokálozik helyenként a saját énekére. Aztán jön a méltóságteljesen hömpölygő, vonósokkal kísért refrén, Martin hálás és gyászos himnusza a halálhoz. A harmadik, rendkívül érzékletesen megírt versszakra velünk maradnak a vonósok, majd a második versszak végére megérkezik a dal címe is: "feels like home!". És jön még egy negyedik versszak is, miközben a szépséges vonósok mögött azért finom elektronikus effektek is fel-feltűnnek. És jön az utolsó versszak, majd pedig utána ismét egy szépséges torzított gitárszóló (sokkal több gitár van a lemezen, mint a SOFAD-on, aki nem hiszi, járjon utána), és Martin "főleg koncerten feltűnő" "ááááááá" vokálja. A fennkölt, vonósokkal dúsított hömpölygésnek talán nem is állna jól Alan valamelyik frappáns lezárása, így végül elhalkulással zárul a dal - más kérdés, hogy ezt a lehalkulásos módszert kicsit túl sokszor sütik el a lemezen.
