A 25 éve megjelent Ultra "elvileg" utolsó dala, az INSIGHT, amelynek a demója már 1995 novemberében kész volt; a Useless és a Sister Of Night mellett ezzel a három dallal vágtak neki a gyötrelmes felvételi időszaknak. Az Insight is egy lassú dal, finom dobokkal és kissé Violatorosan mormogó basszusával hamar kellemes hangulatot teremt. Jön a versszak és Dave lassú éneke, háttérben elszór elektronikus effektekkel - egyelőre mintha a legtipikusabb Ultra-dalt akarták volna összeállítani. Aztán viszont a második versszakban szintet ugrunk: végre megjön Martin a vokálba, és megszólal a háttérben egy csodálatos zongorajáték, ami innentől végigkíséri a dalt. A refrén aztán leszedi a fejünket: bejön egy körkörösen suhogó-csattogó dobalap, ami végigkíséri az egyelőre csak néhány soros refrént. Szerencsére Martin vokálja velünk marad a refrén alatt, sőt, a második versszakban is, sőt, a "lead me on" sort még egy plusz vokálban is megkapjuk. Aztán jön az új refrén, majd egy rövid kiállás (és Martin vokál) után ismét a refrén (ezúttal csak a dobokkal, de aztán a "fire still burns" résznél bejön a "suhogó-csattogó" effekt is. Martin egy pillanatra egyedül hagyja a vokálban a pozitív üzeneteket éneklő Dave-et (The fire still burns, whatever you do now, the world still turns, I'm talking to you now"), hogy aztán a dalszerző egy szépséges kétszólamú "you've got to give love!" "kántálással" zárja le a dalt. Elképesztően pozitív lezárás: "a tűz még mindig ég!" és közben Martin éneke: "kell, hogy adj szeretetet!" - többre nem is számíthattunk a viharos kilencvenes évek közepe után! Az egyik legjobb zárószám, bár persze az elhalkulás után van itt még egy kis meglepetés...
