Ismét egy korabeli Ultra-kritika: ezúttal Kovács Gergely írását idézem a Gramofon magazinból (természetesen az Arcanum Digitális Adatbázisról)
"David Bowie, a U2 és a Depeche Mode a közelmúltban, szinte egy időben adta ki új lemezét. Dave Gahan énekestől és csapatától, a Depeche Mode-tól sohasem állt távol az elektronikus hangzás, az együttes a nyolcvanas évek első számú szinti-pop slágergyárosa volt. Emlékezetes sikerek és harmincmilliós lemezeladás után azonban radikális arculatváltás következett be a Depeche Mode nál: érettebb, rockosabb hangzásra váltottak. Új albumuk, az Ultra az elmúlt hetek nagy slágereit, a Barrel Of A Gunt és az It's No Goodot kivéve szinte csak lírai dalokat tartalmaz. Míg a U2 lassabb számai megerőszakolt rockszerzeményeknek tűnnek, erőltetett effektekkel és hangmodulációval igyekeznek elfedni a tényt, hogy a rocklírán még nem tudtak túllépni, a Depeche Mode sikeresen ötvözi a két stílus elemeit. Nem szégyellik a rockos indíttatást, de a hangszerelés egyértelműen az új irányzatok hatását tükrözi. Stílusuk mégis egyedi és egységes; nincs szükségük öncélú stúdiótrükkökre, hogy tartani tudják az arányokat. Ez az album mérföldkő lehet a rock történetében, a Depeche Mode ugyanis az Ultrával megteremtette az indusztriális rocklírát. "