Mai kerek évfordulós dalunk a GOING BACKWARDS! A Spirit második kislemeze ma 5 éve került a boltokba. Ezt a bánatos szerdát tehát ennek a kiadványnak az áttekintésére szánjuk.
Nézzük először, mit gyűjtött össze a dalról a DM Live Wiki!
Martin "Egy album akkor kezd formát ölteni, számomra akkor, amikor már körülbelül négy dal összeállt, és kirajzolódik az album cinikus hangvétele. És azt gondoltam, "Oké, nos, talán követnem kellene ezt az utat.". Ez volt az egyik első dal, amit írtam, és azt hiszem, ez volt az egyik első dal, amin elkezdtünk dolgozni a stúdióban. És azt hiszem, hogy mindannyian tudtuk, hogy ez lesz az első szám az albumon, szóval ez egy fontos szám volt. Még akkor is, ha sosem tekintettük kislemeznek vagy bármi ilyesminek, inkább egyfajta nyilatkozat volt."
"Régóta hiszek abban, hogy az új technológiák összehozzák a világot - a világot egyesítik. Mindannyian lelkesek voltunk az arab tavasz miatt, amikor az emberek a közösségi média segítségével szerveződni kezdtek, és harcoltak a szabadságukért. De aztán minden balul sült el: a Közel-Kelet szétesni látszik."
Dave: "Ha azt akarjuk, hogy a dolgok megváltozzanak, hogy forradalom legyen, akkor beszélnünk kell róla, és arról, hogy törődjünk azzal, ami a világban történik. Londonban nem úgy tűnik, hogy a dolgok így állnak. Úgy tűnik, hogy más irányba megyünk, és azt hiszem, Martin úgy érezte, hogy ezt ki kell fejeznie [a 'Going Backwards'-al]."
Andy: "Szerintem a '[Going] Backwards' a kedvenc dalom az új lemezről. Nem is tudom miért. Sosem szenteltem neki elég figyelmet, mert a 'Cover Me'-t is szeretem, de a 'Backwards'-al nyitjuk a koncertünket, és tényleg jól hangzik.".
A Going Backwards nyitja a Spirit albumot (a dal eredeti - és a kinyomtatott setlisteken látható - címe csak simán „Backwards“ volt). Szerintem ez a legjobb dal a Spiriten: már-már popos lépegetéssel kezdődik, majd szépen egymás után bejönnek az effektek és a dobok; és aztán a Precious-Newborn vonalon induló alkotás a végére - némi jóindulattal - már a Rush-ra (valamint a „huhogás“ miatt a Pimpf-re) emlékeztet. Dave és Martin nem ebben a dalban nyújtja az éneklésének a legjavát, de Dave hatásos „hmmmm“ dúdolásai és a dal végén a „nothing inside“ felelgetés nagyon emlékezetessé teszi az alkotást.
Klip viszont nem az albumverzióból, de még csak nem is a még kiválóbb „radio edit“-ből készült, hanem az úgynevezett HIGHLINE SESSION változatból. Ez egy minimalistább, ugyanakkor élő hatású alkotás; a „huhogás“ kiherélése viszont nagyon fájdalmasan vetítette előre a szürke koncertváltozatot. Kár, mert a morcos gitár és a „Heroes-dobok“ elég jól megágyaznak ennek a verziónak is.
