A 40 éve megjelent A Broken Frame B-oldala egy szokatlan, megosztó dallal kezdődik, ez a SATELLITE! (korábbi címe Satellite Of Hate). Lassú tempója, rendkívül szokatlan, már-már reggae-szerű ritmusa, Dave igencsak visszafogott hangja és a dalszöveg végtelen keserűsége nem igazán tette közönségkedvenccé a DM-rajongók körében. Nekem személy szerint ez a titkos kedvencem a lemezről: kígyózó basszusmenete, „oroszos“ hangulata (mintha „balalajka“ sírna a harmadik versszaktól a háttérben) és hidegrázós hangjai a legkülönlegesebb Depeche Mode dallá emelik számomra a dalt. A kiváló borító - amiről holnapután részletesen lesz szó! - nekem a The Sun And The Rainfall mellett ennél a dalnál jelenik meg a szemeim előtt a legélesebben. A hosszú instrumentális levezetés, a véletlenszerűnek tűnő, szomorú dallamot játszó hangok és a reggae-szerűen ismétlődő, megintcsak elefánttrombitálás-szerű hang annyira „Brókenfrémesek“ szerintem, hogy arra elfogynak a szavaim :)