A Shouldn't Have Done That végén fütyülő szél lassan egy kitartott szintihangba megy át, majd megjönnek a súlyos ütősök: máris belecsúszunk a ma 40 éve megjelent A Broken Frame lemez himnikus utolsó dalába: ez a THE SUN AND THE RAINFALL! Megkockáztatom, hogy nem túl sok embernek nem ez a kedvenc dala a lemezről... Alan Wilder pedig egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy ezt a dalt adná ki egyedül az első két lemez dalai közül. Még 2009-ben, a Tour Of The Universe DVD mellékletében is felveti Peter Gordeno Martinnak, hogy el kellene játszani ezt a dalt Depeche Mode koncerten, de sajnos Martin nem reagál... Daniel Miller sem titkolta: „Az egyik kedvenc dalom a The Sun And The Rainfall volt. Imádom azt a dalt.“. Andy érdekes véleményt osztott meg erről az alkotásról: "Remek dal, de szilárdan hiszek abban, hogy az utolsó dal sohasem kap kellő figyelmet. Ez a nagyon jól sikerült szerzemény is azért nem vitte semmire, mert zárószám lett belőle."
A The Sun And The Rainfall-ban visszatér az A Broken Frame komor hangulata, teljes fegyverzetben: csodálatos szintitéma, elkeseredett dalszöveg, amely azonban a refrénben csodálatos módon pozitívan csendül ki, ezzel már talán a következő lemez, a Construction Time Again lázas tennivágyását vetítve előre. A „things must change“ refrénben még Dave egész lemezen tompított hangja is kitörne a fátyolosságból... A szaggatott dobokkal kísért dal aztán csodálatosan ér véget: Martin „things must change“ éneke mellett Dave a dalszöveget kezdi ismételni, egyre hangosabban és hangosabban, majd miután az alapritmus is megváltozik, bejön egy harmadik vokál (Alané talán? vagy ez is Dave?), amely azt énekli, hogy „all that I’m saying, the game’s not worth playing over and over again“. És ha ez nem lenne gyönyörű, még egy szintitéma is bejön, tökéletesen kiegészítve a szépen fokozatosan lehalkuló, emelkedett hangulatot. Ezzel a kiváló dallal zárul tehát a 40 éves A Broken Frame.
