Az I Want You Now fújtatása után váratlanul elkomorul a Music For The Masses hangulata, majd - meglehetősen Krafwerkesen - egy rádióműsor bemondójának a hangja szólal meg. A bemondó a neves orosz hírolvasója, Igor Kirillov, aki orosz nyelven azt a szöveget ismétli többször, amit kb. így lehetne lefordítani: „A jelentés figyelemmel kíséri a nukleáris arzenálok alakulását és a fegyverkezési verseny szociálpszichológiai problémáit.“. Az ismétlődő, egymásra toluló orosz szöveg és a komor szintiháttér már sejteti, hogy a lemez talán legsötétebb dala következik. Aztán mintha egy női hang mondana valamit, majd ronda zörejek után rengeteg pingponglabda ömlik ki a földre, de már jön is az agyeldobós, sodró , nyomasztó dob: ez a TO HAVE AND TO HOLD! Dave mániákusan énekelt dalszövege ehhez képest már nem is annyira sötét: a megtisztulás vágya vezérli a szöveg íróját, noha „ettől még persze flörtölhet mindenféle mocsokkal“. Őrült, mániákus hangok mindenfelé, ami aztán „szerencsére“ nem tart soká - de azért elég messze kerültünk pl. a Sacred hangulatától :) azért ezekben a pillanatokban érződik nagyon, hogy mennyire „alternatív“ zenekar ekkor még mindig a Depeche Mode...
A dal Martin által készített demója, a Spanish Taster is megjelent, a lemez bónuszai között, valamint a Never Let Me Down Again kislemezen. A két verzió nem is lehetne különbözőbb. Alan Wilder: „"Martin a szokásos módon megmutatta a demóját a dalnak, és annak ellenére, hogy kedveltem a dalt, az eredeti ötlet az én ízlésemnek túl "könnyűsúlyú" volt (és úgy éreztem, hogy az albumhoz képest is), így hát sötétebb, hangulatosabb irányba toltam el. Ez volt az alapverziója a dalnak, amelyet mindigis az albumon akartam látni. Martin azonban nagyon ragaszkodott az ő poposabb demójához, és azt mondta, hogy azt is szeretné rögzíteni - ez lett tehát a "Spanish Taster" verzió. Nem volt szó harcról, vagy ilyesmiről, egyszerűen csak Martin máshogy látta a dalt, mint én. Nem hiszem, hogy lehetne tökéletesebb példa a zenei különbségre Martin és köztem."“
