Az ENDLESS úgy kezdődik, mintha New York zajait hallanánk, ami aztán hirtelen vízesés-szerű hangokba torkollik, majd jön egy finoman kotyogó távoli dob, de már érkezik is rá a komoly, egész dalt uraló elektronikus basszus. Dave éneke itt talán a legsokszínűbb: sziszeg, liheg, torzít, nagy levegőket vesz, szinte a fülünkbe súgja a dalszöveget. A refrénnél a zongora old a dal fojtott hangulatán, aztán a második versszak megint olyan, hogy az csont nélkül lehetne a Counterfeit 2 című Martin szólólemezen is... Nem gördül rosszul a dal, de azért két kísérleti minimalista elektronikus dal egy szólólemezen egymás után kicsit erős :D Ebben a dalban hangzik el az album címe, az "hourglass" szó.
Dave szerint az Endless hasonló irányba mutat, mint az Enjoy The Silence. "Sokat járt a fejemben az Enjoy, amikor a dalszövegét írtam. Arról szól, hogy nyugodtnak kell lenni, és egyszerűen csak el kell fogadni azt, hogy semmi sem történik. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra csak "Élvezni a csendet" elég nehéz dolog (...) Ez az egyik kedvencem az albumon, és ez volt az egyik első dolog volt, amit Christian és én raktunk össze. Szerintem az énekdallam és a szöveg nagyon erős, és számomra nagyon vizuális az egész. A dalszöveg arról szól, hogy próbáljak nyugodt lenni, és hogy legyek tisztában azzal, hogy mi történik körülöttem, és ne legyen szükségem arra, hogy valamilyen irányba tereljem a dolgokat. Hogy inkább legyek munkás a munkások között, mintsem hogy úgy érezzem, hogy irányítanom kell a helyzetet... szóval ez a dal arról szól, hogy nyugodt legyek. Valójában jó sokáig eltartott, amíg rögzítettük ezt a dalt. Sokféleképpen vettük fel, és egyszerűen nem működött, és nem passzolt az album néhány más dalával sem, amelyek már elkezdték az album hangulatát kialakítani - de az Endless végig ott lógott, és sehogy sem működött. A felvételi periódus vége fel egyeztünk meg abban, hogy mindenképpen fel kell kerülnie az albumra, és ez úgy jött, hogy Christian és Andrew elmentek egy este egy klubba, és hallották ezt a ritmust, ami fordított volt. A basszusdob teljesen máshol volt, mint ahová mi tettük, és ez egy furcsa módon ütközött az énekdallammal, inkább olyan volt, mint egy szívdobbanás. Szóval úgy döntöttünk, hogy ezt az ötletet követjük. Aztán azt mondtam, miért nem fordítasz meg mindent, hogy olyan szívó, lélegző érzése legyen a dalnak, és így egyszer csak összeállt az egész. Daniel Miller elsőre nem értette ezt a dalt, de most ez a kedvence. Az, hogy így vettük fel a dalt, egyfajta véletlen volt, és úgy tűnik, hogy a stúdióban a sok jó ötlet mellett néha valaminek néha hibádzania is kell, hogy az új életet adjon egy-egy dalnak. Az 'Endless'-t öt különböző módon vettük fel. (...) A kis stúdióm a város egyik legforgalmasabb utcáján van, így egész nap és egész éjjel New York íze érződik. Az 'Endless' című számban hallani az utcát a háttérben."
