Finom zörejekkel kezdődik a következő dal a 15 éves Hourglass lemezen: ez az INSOLUBLE! Visszatérünk a nyugodtabb hangulathoz, és újra a tiszta elektronikához: hangszerelésében némi túlzással akár a Counterfeit 2-n is lehetne ez a dal. A mantraszerű, szépséges, később zongorával díszített alkotást csak a kissé idegesítő elektronikus effektek zavarják meg minduntalan, de aztán mégis kellemesen telik a dal bő 5 perce.
Mit jelent ez a különleges szó, ami "megfejthetetlen"-t jelent, és a dal szövegében egyébként fel se bukkan? Dave: "Ez csak egy szó, amit nagyon szeretek. Valamiről szól, amit nem igazán tudsz megérinteni, de tudod, hogy ott van. Úgy éreztem, hogy nem fog bekerülni a lemezre, de lecsupaszítottuk, és dob nélküli lett. Most már úgy érzem, hogy ott a helye a lemezen (....) Ez a dal megint arról szólt, hogy hiszek valamiben, egy nálam nagyobb erőben, ami mindig is ott volt velem egész életemben, már gyerekkorom óta, ez az érzés, hogy valaki vagy valami figyel rám. Mindig is éreztem ezt, és néha úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom, és visszaveszem a saját akaratom, de ilyenkor általában bajba kerülök. A feloldhatatlan definíciója valaminek, ami nem kézzelfogható, egy energia vagy valaminek, ami ott van, mint egy angyal vagy valami ilyesmi. A dal maga elég hagyományosan indult, mint egy nagy, bombasztikus Depeche Mode-dal, de aztán egyre jobbal lecsupaszítottuk, egyre minimálabb lett, így a végén egyfajta mantrává változott át, valami olyasmivé, amit magamnak mondok, hogy nincs mitől félnem. Kivéve persze magamat és a tetteimet."
