Ahogy a tegnapi előzetesből lehetett sejteni, mai kerek évfordulós lemezünk az én egyik legkedvesebb albumom: ez a negyedszázada megjelent Recoil anyag, az UNSOUND METHODS!
Véleményem szerint az Unsound Methods-szal Alan óriásit lépett előre, szinte minden tekintetben. A trip-hop alapütem, a rendkívül organikus hangzás, a filmzenei betétek és az vendégprodukciók számomra a legjobb Recoil nagylemezzé teszik a negyedszázados remekművet.
Alan 1996 szeptemberétől 1997 márciusáig készítette a lemezt, a saját sussexi stúdiójában (The Thin Line). Alan volt a lemez producere és mixelője, Hepzibah Sessa az asszisztense és koordinátora, Steve Lyon pedig a produceri munkát segítette.
És miért volt ez a lemez címe - az egyértelmű 'Apokalipszis Most' párhuzam mellett? Alan: "Tulajdonképpen mindennek, amit tettem valamifajta sötét, rémísztő hangulata kerekedett... Lennie kell valami sajátságos érzésnek, valamilyen megfoghatatlan hangulatnak abban, amit csinálok, valaminek, amitől a hideg futkos a hátamon. Ha nincs, többé nem érdekel! Valamifajta kifejezetten furcsa, rémisztő dologról szólnak a számok... Ha volna az albumnak alcíme, mindenképpen köze lenne a pszichológiai sérüléshez! (...) Számomra világossá vált az idők során, hogy valamifajta sejtelmes atmoszférának lennie kell a számokban, ahhoz, hogy érdekes legyen számomra. Bármit, amit elkezdtem, a végére mindig valamifajta sötét erő kerítette hatalmába. Hogy miért van ez így? Nem igazán tudom az okát. Nem történt velem semmilyen katartikus tragédia az életem során, hogy abból meríteném ezt az életérzést. Én mindinkább úgy látom, hogy a körülöttem élő emberek életéből merítem ezeket a különös dolgokat. Megfigyeléseken alapul minden. (...) Az "Unsound Methods" cím tulajdonképpen csak az album befejezésekor merült fel. Ez semmi más, mint egy gyűjtőfogalom, egy olyan kifejezés, amely talán magában hordozza mindazt az érzést, amit az albumon találhatsz. Specifikus cím. Az összes szám az albumon valahogy egyfajta életérzés felé tendál. Van valamilyen láthatatlan kapocs a számok közt. Számomra valahogy az egész amolyan pszichikai sérülések sorozata."
Alan az "elveszettség érzése" mellett nagyon felszabadultan érezte magát a Depeche Mode kötelékeiből való elszakadást követően. ""Ezen lemez készítése teljességgel másmilyen volt, mit bármi, amit eddig valaha csináltam... és lépésekkel előbbre jár az ezelőtti recoil kiadványok előtt is. Azt hiszem, ez a legjobb szituáció számomra... mármint, hogy lehetőségem van sokféle különböző emberrel dolgozni. Ez egy működő dolog, amely bármi felé elmozdulhat, bármi lehet belőle és szeretem magát a tényt, hogy kibontakozhat és változhat bármikor. A recoil nem melléktevékenység többé már!"
Alan ezt mesélte az Unsound Methods-ról: "Ezúttal (..:) érezhető volt, hogy minden szám kíván egy kis éneket is, hogy egész legyen a dolog. Ezúttal az is közrejátszott, hogy nagyon rá voltam állva a projectre és nem akartam, hogy bármi is hiányozzon belőle. Természetesen azonban zeneileg is változott a munka, hiszen továbbléptem én is. Azt hiszem ezen az albumon sokkal kevesebb elektronikus hangszer és előre programozott ütem van. Meg aztán volt egy amolyan elveszettségi érzésem is és ezért az album hangulata egy kicsit sötétre sikeredett. (...) Tudatosan nem próbáltam változtatni semmin, de megpróbáltam azért kevésbé előre programozott és precíz lenni. Megpróbáltam természetesebb ütemeket és basszust becsempészni a számokba. Nehéz természetes hatást elérni szintetizátor hangokkal, de törekedtem hangulatos groove-ot produkálni, amely szerintem mindig is hiányzott a Depeche Mode lemezeiről is, talán a Songs Of Faith And Devotion-t kivéve. Nem használtam túlzottan sok elektronikus hangot, habár azért észrevétlenül beépítettem őket. Számomra jelen pillanatban a hangulat, az atmoszféra, a dinamizmus, a melódia és a groove a legfontosabb."
"Leszámítva a tényt, hogy az otthoni studióm télen olyan hideg, mint egy hűtőszekrény az album készítése egyszerű és könnyed ütemben zajlott. Megoldottam a fűtés gondjait, mivel nem vagyok a híve annak a gondolatnak, hogy a művésznek meg kell szenvednie alkotás közben. Az egyedüli munkának vannak hátrányai és előnyei egyaránt. A hátrányok közé sorolható az amikor az ember kételkedni kezd önmagában és szüksége van másokra, hogy ötleteket adjanak neki vagy, hogy bátorítsák, hogy megéri a fáradságos munkát tovább csinálnia. Ezzel szemben előnye tengernyi van, hisz nem kell állandó jelleggel érvelni minden apró gondolat és ötlet mellett és nem kell kompromisszumra törekedni csakhogy másvalakinek is kedvezz. A demokrácia tulajdonképpen egyáltalán nem működik jól a stúdióban. Amikor az ötletek és elgondolások félúton találkoznak, a végén senki sem lesz elégedett az eredménnyel. Ha Te vagy a főnök, akkor legalább egy ember biztos elégedett lesz (...) Az album kisebb darabokból állt össze anélkül, hogy bármifajta vezérelv köré rendeződtek volna a számok. Soha nem tudom mi is születik valójában, amíg véglegesen el nem készül az. A kezdőpont számomra mindig egyfajta kombinációja jól bevált és tesztelésre váró dolgoknak, amelyek általában egy meghatározott hangulat vagy érzés köré csoportosodva kell, hogy nekilóduljanak és meg se álljanak.
Vannak persze ötleteim és elképzeléseim számokkal kapcsolatosan, amelyek még a végső téma meghatározása előtt azért kifejezésre jutnak, mintegy szem előtt tartva a sokféle elképzelést. Minden szám életében van egy pont amikor felfüggesztem a vele való foglalkozást és átlépek egy másik számra, majd akkor folytatom vele a munkát amikor már összeállt az album képe. Jelen esetben ez a pont akkor következett be, amikor rájöttem a számoknak szinte kivétel nélkül szükségük van énekre, hogy bizonyítsák erejüket. Azt hiszem, szeretem elvinni a zenét arra a pontra ahol képes arra, hogy demonstrálja azt a hangulatot, amit ki akartam belőle hozni és már képes befogadni énekes hangulatot is magába."
És mik voltak ezidőtájt Alan inspirációi? "Meghallgatok mindenféle zenét, ami érdekel. Olyanokat, amelyek gazdag ütemvilággal rendelkeznek, olyanokat, mint a hip-hop stílus és olyan brit együtteseket, akik rám is hatnak valamilyen formában, mint például a Portishead és a Massive Attack. Ennek fényében azt kell mondjam, hogy a Depeche Mode lemezek és még a "Bloodline" is túlprogramozott albumok voltak. Vagyis megpróbálok mindig valami olyat csinálni, ami egy kicsit más és tovább mutat. De viszek a zenébe olyan más, az ízlésemhez közel álló dolgokat is, amelyek már máshol sajnos nem nagyon tűnnek fel. Úgymint a klasszikus zene, a hangulatos filmzenék, a hagyományos ír népi-zene vagy akár a grunge."
Hogy ment a munka a közreműködőkkel? "Olyan emberekkel dolgoztam együtt, akinek megfelelőnek találtam a felkészültségét és tudtam, hogy hozzá tudnak adni a projecthez. Nem igazán érzem úgy, hogy a dalszövegek megírása igazán az én területem lenne. Nem hiszem, hogy erőltetnem kellene magam olyas valamire, ami nem jön természetesen. Sokkal inkább szeretem rendbe tenni a dolgokat, amikor már minden összetevő megvan és a zenét össze kell illeszteni a szövegi részekkel. Minden egyes közreműködővel már az elején közöltem, hogy mit is akarok. Megadtam nekik egy szabad keretet, amelyen belül mozoghattak, de figyelmeztettem őket, hogy a végén akár át is rendezhetem azt, amit alkottak."
És hogy Alan mit várt a lemez fogadtatásától? "Hazudnék ha azt mondanám, nem szeretném ha jól fogadnák az emberek. Főleg azokra gondolok, akik várnak tőlem valamit. Jóllehet a nyomás sokkalta kisebb most, mint egy Depeche lemeznél, hisz azt mindig órási várakozás előzi meg. Számomra ez az állapot sokkal jobb. Valahogy egy megváltás ahhoz képest, amit eddig tettem. Jelen pillanatban pontosan azt csinálom, amit akarok." (A fordítások a HDMFC weboldaláról származnak).
A saját weboldalán a Q+A rovatban hozzátette: "Nyilvánvaló, hogy nem próbálok kereskedelmi, rádióbarát lemezt készíteni, de persze frusztráló tud lenni, amikor megpróbálod a zenét eljuttatni az emberekhez, és azt a reakciót kapod, hogy "ó, ez nehéz zene furcsa embereknek"
És visszatekintve vajon melyik lemezét volt az összes közül a legélvezetesebb készíteni? "Azt mondanám, hogy talán az "Unsound Methods", mert ez volt az első alkalom, amikor igazán felfedezhettem az összes kreatív módszeremet"
És melyik a kedvenc saját lemeze? "Azt hiszem, hogy az "Unsound Methods".
Itt van tehát az egész lemez playlistje (a bónusz trackekkel együtt), és persze a legkíváncsibb most is arra vagyok, hogy melyik a kedvenc dalotok a lemezről? Nekem a Stalker :)
