A CONTROL FREAK vízcsobogással indul, majd egy női kacagás effekttel, amit nagyon hasonlít az egy évvel korábbi Macarena-ban hallható kacagásra... noha hallottam már olyan verziót is, hogy ez Alison Moyet kacaja. A kacaj után egy kifejezetten elektronikus zenei alap indul el (másodízben emlékeztet pár másodpercig a lemez a Bloodline-ra), ám aztán megérkezik Maggie Estep, és itt a háttérként már a lemezt uraló trip-hopos alapütem lett az uralkodó. Maggie mintha a Luscious Apparatus történetét mesélné, noha azzal a dallal ellentétben most némiképp ritmusra mondja a szövegét. Az első versszak után megérkezik a cselló, a második alá pedig már gitárszerű hangok is érkeznek, miközben a zavarbaejtő "Macarenás" kacaj továbbra is végigkíséri a dalt. A refrén annyi, hogy "You're all I need to get high", azaz "csak rád van szükségem, hogy beálljak", ami a Marvin Gaye-féle "You're All I Need to Get By" kifordítása. Érdekes, hogy az első refrénnél még Siobhan Lynch mondja el ezt a sort, (miközben a háttérben Tour De France-os nyögések hallatszódnak), de az egyre fokozódó harmadik versszak utáni második refrénnél már Hildia Camplbell ereszti ki a hangját - nagy ötlet, egyfajta "Unsound Methods-allstars" ez a dal! A negyedik versszakra lecsupaszodik az alapütem, egy pillanatra már-már a Shunt őrjítő tempója készül kitörni... Ezután Lynch (vagy Hepzibah Sessa?) visszafelé énekét hallhattuk, majd az utolsó őrületes versszakra, a dal zenei csúcspontjára visszatér a cselló is (a My Life Story zenekarból Oliver Kraus játszik rajta). Egyszerre szól minden: a cselló mellett kemény, gyors alapritmus, a fejleszedő dobok, a gitárok, Hildia Campbell háttéréneke... A talán kicsit visszafogottabb kezdés után ez a dal is eljut az őrületes lezárásig. Tudom, hogy ismétlem magam, de megintcsak elképesztő a dal...
Különös módon Alan talán ezt a dalt kedveli a legkevésbé a lemezről. Állítása szerint sok időbe telt összerakni, ami mindig gyanús, intő jel egy-egy dal esetében. Újrahallgatva most nekem ez volt a legkellemesebb meglepetés :)
