A ma 25 éve megjelent Recoil nagylemez, az Unsound Methods az INCUBUS című dallal indul. A dal az 'Apokalipszis most' című filmre reflektál (mint ahogy maga az "Unsound Methods" lemezcím is a filmből van), az énekes Douglas McCarthy a Nitzer Ebb-ből és a Bloodline című Recoil lemez Faith Healer című dalából.
Alan: "Felkértem többek közt Douglas McCarthy-t is, aki közreműködött az előző recoil albumon és a kislemezes Faith Healer-t énekelte. Részben azért fordultam hozzá, mert tudtam, hogy beleillik abba a két számba, amelyet titkon neki készítettem és mert talán Ô az, akivel a világon a legkönnyebb a munkában kijönni."
Douglas McCarthy: "Nagyon érdekes volt közreműködni egy olyan dologban, amelyben már megvoltak az alapok és a szöveges részek elkészítése után már csak a versszakokat kellett öszszerendezni. Ez kreált magakörül valamilyen megfoghatatlan izgalmat. Az "Incubus" esetében a megközeltés egy paranoikus félelemben gyökeredzik. Egy félelemben attól, hogy valaki állandóan a nyomodban van. A számban már benne voltak Martin Sheen mondatai és ezen mondatok köré kellett kreálnom az érzéseket. Az "Apokalipszis Most" ("Apocalypse Now") című film, amúgy is az egyik kedvencem. Az a fajta sötét lelkületű megközelítés ha lehet még jobban megfogott engem, hisz a paranoia érzése jobban előjött a film készítésénél is, mint magában a filmben. Amikor aztán a studióba mentünk, már jól ment a Mr. Sheen megszemélyesítése.... mármint nem a Mr. Sheen a cipőpucoló megszemélyesítése, hanem Mr. Martin Sheen színészé.... Szóval, a végén annyira jól ment minden, hogy az eredeti mondatokat is én mondtam fel és egyáltalán nem használtunk kivágásokat a filmből."
Az Unsound Methods - és maga az Incubus című dal is - egy nyári este hangjaival indul, majd némi gyenge fúvóshang után pár taktus erejéig egy jazz-zenekar is megszólal. A kellemes hangulatot egy fejünk felett elhúzó helikopter hangja szakítja meg, ami után már indul is a finom alapritmus. 3 taktus után viszont beindulnak a kemény dobok, időszakonkénti belepörgetéssel, és a háttérbeli szintetizátorhangok is sejtetik, hogy egy sötét hangulatú dal közeledik. Megszólal Douglas McCarthy, "beszédhangon" kezd el idézni az Apokalipszis most-ból ("Every time I think I'm gonna wake up back in the jungle"), majd újra 3 ütem után ismét keményebbé válik a hangzás, fémes lesz a dobhang és a vokálba megérkezik Alan párja, Hepzibah Sessa is, hogy ketten mániákusan ismételjék az Apokalipszis most rendezőjének Francis Ford Coppolának a sorait: "I've never seen a man so broken up... ripped apart...". Az eddig is igencsak vészjósló hangulat aztán egy kiállás után elszabadul: torzított gitárokat hallunk, operai hangokat, Douglas lihegését, majd jön Douglas, ahogy félelmetes hangját kiereszti: "I am the shadow! I am the evening come!...". Törzsszerű háttérhangok, őrületes zene, az ember csak kapkodja a fejét, hogy hogy a kaotikus hangzás mégis mennyire kiszámoltan, kérlelhetetlenül halad a végkifejlethez... Aztán néhány vonóshang, és látszólag elhalkul minden. Érkezik egy kellemes párhangos zongorajáték, még egyszer finoman a dob is megindul, de itt már csak Douglas mondja a szövegét. Elképesztően erős, nagyon filmszerű, dzsungel legmélyére repítő kezdés!
