Íme a MOJO Magazinban található interjú - szerintem hosszú idő után a leginformatívabb.
Néhány kivonat belőle:
- amikor Andy meghalt, először Dave hívta Martint. Mindketten "dühösek" voltak és Dave azt kívánta, hogy bárcsak kedvesebb lett volna Andyval. "Vannak dolgok, amiket jó lett volna Fletch-nek tudnia, mint pl. "Hé, tudom, hogy nem játszol semmin, de basszus, tök örülök, hogy itt vagy. Nem tudom, mi a fenét csinálsz, de VALAMIT csinálsz. És ezt valószínűleg nagyon-nagyon fontos."
- Andyt Martin és Dave olyasféle embernek tartotta, aki átlagosabb náluk, és mindig visszarántotta őket a földre, ha nagyon elszálltak volna.
- Dave: "Martin elvesztette a bajnokát, azt, aki mindig harcolt érte. Bármikor volt valami nézeteltérés egy-egy dal bármely részében, Fletch mondta, hogy "Figyelj, Dave, Martinnal beszélgettünk, és...". Dave nem értette, hogy Martin miért nem vele kommunikál közvetlenül.
- a Spirit felvételi időszakában a producernek, James Ford-nak elege lett a stúdióban tapasztalható feszültségből. Leültette Dave-et és Martin-t, hogy beszéljenek egymással. Andy ezt nehezen viselte: "Én is a banda tagja vagyok! Miért nem vagyok tagja ennek a beszélgetésnek?".
- ezen a beszélgetésen Martin azt vágta Dave helyéhez, hogy ő írja a dalokat, de közben Dave-ért őrülnek meg a színpadon. Dave sem hagyta magát: ""Hány dalt írhatok? 4-et? Jó tudni, akkor nem vacakolok azzal, hogy írjak 10-t.!" Fletch jelenlétében egyfajta versengés volt Dave és Martin között, amitől Dave a stúdióban tapasztalható légkört tüskéssé, pikirtté tette. Most viszont le kellett ülniük egymással és kommunikálniuk kellett
- a Memento Mori a leginkább lélegző album az Ultra óta. Dallamai "meggyőzőek, a hangzásvilága gazdag és elegáns. Sokkal bensőségesebb, mint a didaktikus, túl szájbarágós Spirit.
- Martin FaceTime-on jelentette be Dave-nek, hogy Richard Butler (The Psychedelic Furs) írt néhány dalt, és a demókat ő énekli. Egyszerű megkeresésről volt szó Martin szerint: "egyszerűen fekeresett és azt mondta, hogy "Kellene írnunk pár dalt". Azt hiszem, ezt már mondta egyszer, de aztán nem lett belőle semmi. De most visszaírtam neki ,hogy "Van bármi ötleted?". Az első közös dal a kukában landolt végül, de aztán egyre jobbakat és jobbakat írtak, gyakran egyikük írt egy sort és másikuk egy másikat.
- Dave szerint nagyon jót tett Martinnak, hogy mással is írt, noha ilyesmiben noha kissé csökönyös ebben a témakörben korábban
- a Don't Say You Love Me is egy Gore-Butler együttműködés, ami Scott Walker-re emlékeztet. Dave lelkesedett: "Ez tényleg tökre Scott Walker! Csomót hallgattam régen a Sundown és az A Woman Left Loney című dalokat."
- a Wagging Tongue esetében Dave-Martin koprodukcióban Dave-é a szöveg, amelyet Mark Lanegan halála után írt.
- a Speak To Me örvénylő, éteri analóg hangzása Gore, James Ford és Marta Salogni közös munkája. Arra a kérdésre, hogy ez a függőségről szól, Dave azt mondta, hogy igen, de ugyanakkor a Martinnal való kapcsolatáról is.
- Dave ismét őszintén beszélt arról, hogy egyáltalán nem volt benne biztos, hogy újra dolgozna a Depeche Mode-dal, hogy az egész gépezetet újra beindítsa. De aztán úgy érezte, hogy van még valami elvarratlan a Spirit után. És még mindig bizonyítani akarnak. "Még mindig úgy érezzük magunkat, mint egy indie band, mint egy kívülálló. Nem látjuk úgy magunkat, mint a legtöbb sikeres banda."
- James Ford meg volt lepve, hogy újra felkérték producernek a "rosszkedvű" és "intenzív" Spirit-felvételek után, de ezúttal minden simán ment. "Mintha nem is ugyanaz a banda lett volna. Teljesen más energiák voltak. Mintha a halandóság szele megérintette volna őket, és arra koncentrálnának, ami valóban számít. Furcsa, hogy ilyen pozitív hozadéka is lehet egy ilyen tragikus dolognak. "
- James Ford szerint tényleg nagyon sok dal szól a halálról és a végről. "Van egyfajta furcsa előrelátás a dalokban. És annyi melankólia, amit személy szerint nem hallottam a Depeche Mode-dól egy jó ideje."
- Dave: "Mindig azt mondtam, hogy "Ez az utolsó turné! Nem csinálom ezt tovább!". De mi lesz, ha nem lesz már LEHETŐSÉGEM turnézni? Szóval jobb, ha inkább kibaszottul élvezem.
Ezen kívül van még egy "minden DM albumról néhány szó" jellemzés is, amelyből megtudhatjuk, hogy a See You a legrosszabb DM kislemez és hogy Dave szerint olyan az Exciter, mintha egy DM tribute banda készítette volna (mindkét információval vitatkoznék).
A Scott Walker-vonalhoz egy hír: az említett Sundown című dalt valószínűleg a Depeche Mode feldolgozta vonósokkal a BBC stúdiójában február 16.-án, a Ghosts Again és a Walking In My Shoes mellett. Phil Gahan, Dave bátyja szerint olyan hangzásúak lettek a dalok, mint egy James Bond-feilmbetétdal. Reméljük, hamarosan hallhatjuk ezeket a felvételeket!
