Egészen különös kezdés (elvileg egy zongorarészletet egy gitárprocesszoron keresztül vettek fel, amelyre rátettek egy csemballómintát, de ezt Steve Lyon pár napja megcáfolta, szerinte csak zongoráról van szó, amelyet egy rosszul működő walkmannel vettek fel), majd megérkezik a mormogó basszus és a kicsit "ütem után" ütött dob: ez a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion második dala, a WALKING IN MY SHOES! Dave egy meglepően költői és hosszadalmas szöveget énekell, ami mintha egy bíróság előtti védőbeszéd lenne. A háttérben finom effektek színesítik a zenét, majd az ötödik sortól egy effektezett gitár kíséri végig a refrénig Dave sorait, de a háttérben jellegzetes William Orbit-szerű hangok is bekúsznak. A levert hangulat hirtelen kinyílik a refrénre: megérkezik a vokálba Martin is, zongora adja a hátteret a finom gitárjátékhoz, de aztán két zongorahanggal hamar véget ér a refrén szárnyalás, és máris jön a panaszos második versszak. Dave tovább mondja a védőbeszédét a "bírái és az esküdtek" előtt , továbbra is pazar zenei aláfestéssel kísérve. A bridge-nél már vonósszerű hangok is feltűnnek, amelyek innentől végigkísérik a dalt a refrénbe is. A refrén ezúttal nem halkul el 4 sor után, hanem kiegészül egy "try walking in my shoes" sorral, és nem esik vissza a versszakok energiaszintjére, hanem a Depeche Mode történelmének egyik legkáprázatosabb szintetizátorszólójába torkollik. Az egyre emelkedő, fájdalmas, mégis pátosszal teli dallammenetet finom torzított gitárjáték színesíti. Aztán még egyszer visszatér a bridge, immáron az eddig csak finoman jelentkező vonósok teljes erővel húzzák az ereszkedő dallamot, Dave és Martin együtt éneklik a felemelő sorokat, majd egy pillanatra Dave szinte teljesen egyedül marad és úgy énekli panaszosan a "try walking in my shoes, try walking in my shoes" sorokat - egészen megejtően gyönyörű, a Depeche Mode egyik legnagyobb pillanata! És aztán minden egyszerre visszajön és szárnyal a csodálatos refrén: egyszerre szól a fantasztikus szintiszóló, ami tökéletesen illeszkedik Dave és Martin duettjére - ismét csak a Depeche Mode legnagyobb pillanatait látjuk! És még csak ezután jön a csodálatos, felemelő, panaszos, szívet tépő lezárás, a lélekemelő szintetizátorszólóval, amelyet néha szinte "síró" gitárjáték kísér. Így halkul le a Depeche Mode történelmének egyik legkáprázatosabb alkotása, amelyről természetesen április végén, a kislemez 30. évfordulóján bővebben lesz szó.
