A következő, és egyben utolsó bónusz dalunk az ALWAYS (ahogy említettem, az All That's Mine-t nem veszem ide, mert azt már a Heaven maxinál pár napja elemeztem). Ez a korszak második Martin által énekelt dala. Nem éppen olyan, amit egy Martin-daltól várunk: zaklatott kezdés, "űr-effektek", majd jön Martin gyors (!), enyhén eltorzított (!) éneke, amelyet aztán váratlanul szépséges, vonósokkal kísért refrén kísér. A második versszak és refrén után maradnak a vonósok és jön Martin teret ölelő éneke: "Always forever!". Aztán - persze - nem maradnak a vonósok, hanem egy elektronikus, instrumentális levezetés következik. Érdekes kis "szörnyszülött"! :)
