A következő dal a 20 éves Martin szólólemezen, a Counterfeit 2-n a LOST IN THE STARS. Ez a dal alaposan elüt a lemez többi alkotásának hangulatától, nincs benne elektronika, csak zongora és vonósok, ezenkívül erőlteljesen musicales hangulatú. A felemelő zenei kíséret különös ellentétben áll a kiábrándult dalszöveggel.
Martin: "Ez a dal volt az, amelyet tulajdonképpen mindig is fel akartam dolgozni. Már akkor ott volt a lista tetején mielőtt leültem volna a listát elkészíteni a lehetséges a dalokról. Ha ki kellene egyetlen számot emelnem az albumról, akkor az mindenképpen ez a dal lenne. A többi összességében nem áll olyan közel hozzám, mint ez az egyetlen egy. Sőt, ez a dal más okból is kivétel, hiszen talán ez az egyetlen, amely igen hasonlatos lett az eredetihez, mert egyszerűen nem volt szívem megváltoztatni... olyannyira kedvelem és olyannyira szép a szám. Arról nem is beszélve, hogy talán az egyetlen dal az egész albumon, amely teljes mértékben nélkülözi az elektronikát. (...) Az egyetlen dal [a 'Counterfeit²'-en], amely igazságot szolgáltat az eredeti verziónak, az Kurt Weilltől való, és csak azért, mert annyira összetett, hogy nem tudtam, milyen irányba menjek vele anélkül, hogy elveszíteném az eredeti magját. Ez az igazi küzdelem: amikor újra akarsz értelmezni egy dalt, amit szeretsz és tisztelsz, az eredeti verzió szellemét meg kell őrizni, különben elvész a cél. (...) A dal tökéletes. Ez volt az első dal az albumon, amit biztosan fel akartam dolgozni, az első naptól kezdve. Az összes többi dalt sokkal radikálisabban értelmeztem. És akkor még egyszer: Kurt Weill nem elektroakusztikus változatban vette fel a "Lost in the Stars"-t. De a zenéje és az akkordmenetei annyira egyediek, hogy egyetlen hang elhagyása is hiányt okozna."
