Talán nem is illő, hogy Andy halálának egyéves évfordulóján bővérű rockdalokat és dance mixeket osszak meg a Freestate-en, de a jubileum nagy úr: ma 20 éve kezdődött ugyanis Dave Gahan szólópályafutása, mégpedig a DIRTY STICKY FLOORS kislemezzel!
A dal egy kellemesen húzós, dögös basszusokkal megtámogatott alkotás, amely igencsak elüt a Depeche Mode dallam-hangzásvilágától, de ettől még kifejezetten ügyes munka. Az elektronika és a gitár összhangja, valamint Dave dögös hangja (és szélrohamszerű sohajai), valamint Dave ironikus utalásai a drogos múltjára összességében ígéretes bemutatkozás volt Dave-től. A klip-és a kislemezváltozat ráadásul jól lett megvágva, és a klipben is jól néz ki Dave, a megnövesztett hajával. A dal producere Ken Thomas volt a Sigúr Rós-ból, Dave pedig Knox Chandler-rel dolgozott a nagylemezen. A kislemezverzió Alan Moulder munkáját dicséri, aki korábban többek között a Useless klipváltozatával tette le a névjegyét a DM történelmében.
Dave: "A szám igazából önmagam paródiája. Egy rocksztár, amint szembeszáll mindennel, ami élteti... a végén pedig a padlón köt ki. Megpróbáltam egy kis humort vinni a megjelenítésbe. Nem akartam, hogy a dal egy-az-egyben arról a borzalomról szóljon, amit egy függőség jelent. Ha az ember visszatalál a jó oldalra... ha van olyan szerencséje, mint amilyen nekem volt, akkor tudja csak igazán, hogy mit is jelent függőnek lenni. (...) A bádogember és az oroszlán figurája [az Óz, a nagy varázslóból] két hatalmas baba volt a Santa Monica-i lakásomban. Kifüstöltem az összes barátomat, és ez a két baba volt a társaságom. Simán beszélgettek velem minden este... Sejthetitek."
