A BLACK AND BLUE AGAIN ismét egy sötét és lassú szám a ma 20 éve boltokba kerülő Dave szólólemezről, a Paper Monsters-ről. Emlékezetes bluesos riffel kezdődik, aztán pár másodpercig szinte mintha a Subhuman Recoilját hallanánk, de aztán jön Dave zaklatott dallamú szövegelése. A fojtott hangulat aztán a dal utolsó negyedében egy vonósokkal tarkított, filmszerű, kifejezetten izgalmas zenei részben csúcsosodik ki. Az album egyik legjobb dala!

Ezúttal kifejezetten jól dokumentált, hogy mi inspirálta a dalt. Dave: "A feleségemmel hatalmasat veszekedtünk, én pedig kisétáltam a lakásunkból. Úton voltam a stúdióba, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy én vagyok a hibás. Ez a dal alapvetően arról szól, hogy bevallom, nem mindig vagyok túl kedves ember. Rájöttem, hogy a kapcsolatok nem könnyűek, és néha változtatnom kell (...) Valószínűleg a 'Black And Blue Again'-t volt a legintenzívebb érzelmileg megírni. A teljes szöveget egy taxiban írtam, útközben egy nagy veszekedés után voltam a feleségemmel. Számomra ez olyan, mint egy bokszmeccs, és úgy írtam ezeket a szavakat, mintha harcolnék, és sok minden van benne - az volt az érzésem, hogy újra a ringben vagyunk, és újra harcolunk. És ez ugyanaz, mint az önmagammal való harc, és az, hogy küzdök azért, hogy egy kapcsolatban legyek, ahelyett, hogy diktálnám, hogyan legyen a kapcsolat, mindig ezen buktam el... És ezt a dalt nehéz volt megírni, mert tényleg őszinte akartam lenni ezzel kapcsolatban. Pontosan úgy akartam elmondani, ahogy volt - ezt a veszekedést - és tényleg beismerni magamnak, hogy nem vagyok túl kedves ember, ahogy ezt akkoriban tényleg éreztem. Akkor jöttem rá, hogy tényleg nem voltam túl kedves. Innen a dal címe 'Black And Blue Again': csak magamat bántom - ezt amúgy is sokkal jobban csinálom, mint bárki más"."