A Paper Monsters az első kislemezes dal hosszabb változatával kezdődik: ez a DIRTY STICKY FLOORS! Annyira halk az indulás, hogy szinte fel kell hangosítani a lejátszót: hogy aztán annál hangosabb legyen a váratlanul megérkező dob és gitár. A dal egy kicsit kevésbé zajos változata a már bemutatott klipverziónak, kevesebb benne az elektronika, de ugyanúgy benne vannak Dave szélrohamszerű sóhajai és dögös éneke. És persze a dalszöveg az elképzelt rocksztárról, aki otthon drogos paranoiában az Óz szereplőivel veszekszik... Kifejezetten kellemes, dögös poprock dal, jó indítás Dave-től!
Dave: „Az egész 'rocksztárság' tulajdonképpen egy elcsépelt klisé. Merthogy az! Egy ideig nyilvánvalóan élvezi az ember a dolgokat, aztán pedig hirtelen semmi nem olyan élvezetes már. Az egész gondolatsor számomra a 'Dirty Sticky Floors'-ban jön elő. Az a szám igazából önmagam paródiája. Egy rocksztár, amint szembeszáll mindennel, ami élteti... a végén pedig a padlón köt ki. Megpróbáltam egy kis humort vinni a megjelenítésbe. Nem akartam, hogy a dal egy-az-egyben arról a borzalomról szóljon, amit egy függőség jelent. Ha az ember visszatalál a jó oldalra... ha van olyan szerencséje, mint amilyen nekem volt, akkor tudja csak igazán, hogy mit is jelent függőnek lenni.“
