A Wan2 magazin "DM Light" címmel a 20 évvel ezelőtti budapesti Dave Gahan koncertről. A cikk tartalma:
"Talán nem véletlenül szinte egy időben jelent meg Martin Gore és Dave Gahan szólólemeze. Ennek apropóján járják mindketten Európát és játszanak - mindenki nagy örömére - Depeche Mode számokat. Is. Nekünk a frontember jutott.
Már a bejárat előtt furcsa érzése lehetett az embernek: elvétve akadtak csak bakancsos, kihúzott szemű, tetőtől talpig feketébe öltözött fanatikusok, ellenben annál több tüchtig maca legyezgette magát a jeggyel. Odabent is elégedett lehetett mindenki, csak a két legszarabb szektor tátongott üresen, a küzdőtér is - noha csak a feléig telt meg -, a biztonsági őr szerint, csúcsra volt járatva - az istenért sem akart beengedni egy oldalsó szektorba szóló jeggyel, hivatkozva a placc telítettségére, így kénytelenek voltunk felmászni a helyünkre, amit már csak a mögöttünk ülő triumvirátusra való tekintettel sem bántunk meg. Gahan a DM-es régi szép időket idéző egy szál öltönymellényben jelent meg a színpadon, mint nemsokára kiderült, egy príma rockzenekar élén. Nem csináltak semmi különöset, egyszerűen csak jól eljátszották a Paper Monsters dalait. Az, hogy ezeka dalok milyenek, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint unalmasak, mások szerint érdekesek, részemről maradnék annyiban, hogy se jót, se rosszat nem mondanék. Egy biztos, nem véletlenül nem Gahan számait játssza a DM. Viszont Gahan játssza a DM számait, és milyen jól teszi! Először a Question Of Time őrjíti meg a tömeget, de komolyan, a csajok sikoltoznak, a srácok integetnek, mindenki talpon, remeg a padló, para, nem lehet látni a színpadot, a mögöttem ülő még tekintélyt parancsoló dekoltázsával sem tudja rávenni a szekust, hogy ültesse már le a szomszéd szektort. Lenyomják a két gitáros számot, a Personal Jesust és az I Feel You-t is,gyorsabban, keményebben, amikor felismerhetővé válik a Walking In My Shoes, a reakció mint az imént, és amikora végén elhangzik a Never Let Me Down Again, akor már többen, akik attól tartanak, hogy leszakad alattuk a lelátó,kimenekülnek oda, ahol beton van és ahonnan lehet látnimég az ominózus dekoltázst is. A DM-nek hagyományosan nagyon jó a viszonya Budapesttel (Dave új pajtásaival is három napot töltött itt), lehet, hogy ezért kaptunk második ráadást is, melyben unplugged vezettek elő jó néhány számot, nagyrészt Martin Gore szerzeményeit. Felemelő pillanat volt, amikora zenekar és a közönség egymástól kölcsönösen olvadtak el. Kint sokan találgatták, hogy a Gahan szertelenségéről szóló hírek vajon igazak-e, mivel már a második számtól kezdve félmeztelenre vetkőzve őrjöngte, pózolta, pörögte és flashelte végig a koncertet. Jómagam azok közé tartozom, akik inkább hajlottak a kokainos befolyásoltság feltételezéséhez. Amíg másnap ki nem derült, hogy már a hangbeállás alatt el lett próbálva az összes mozdulat is.
