"Robert Smith [The Cure]: Az elmúlt másfél évtizedben a Depeche Mode megalkotott egy stílust. A kevésbé megszokott hangok zenei alkalmazásától kezdve, a kifacsarodott érzelemvilágok bemutatásán át, a zenei precizitáson keresztül, az azonnal felismerhető külső megjelenésig - azt kell mondjam ők a kiválasztottak közül valók! Egy EGYEDI banda! Ja, és emellett csináltak még néhány igazán fantasztikus számot is!" (az idézet a HDMFC honlapjáról származik).
A The Cure és a Depeche Mode közös története régre nyúlik vissza, és a Bamonte fivérek a fő összekötő kapocs: Daryl Bamonte a DM "ötödik tagja" volt mindigis, sőt, 1994-ben jónéhány fellépés erejéig a "negyedik tag" is lett, amikor Andy Fletcher-t kellett helyettesíteni az Exotic-US Summer Tour koncertjein. Perry Bamonte pedig a The Cure gitárosa-billentyűse volt 1990 és 2004 között, majd napjainkban újra csatlakozott a bandához. Az együttes 1994-ben együtt bulizott már (erről szól jónéhány részlet Daryl Bamonte Devotional Tour Diary-jéből, illetve Robert Smith Egy ebből az estéből táplálkozó élményből dalt is írt, Club America címmel), állítólag még Alan Wildert is a csapatba akarta venni Robert 1995-ben. Ezek után 1998-ban - noha a Cure ekkor nem volt éppen népszerűsége csúcspontján - nagy fogásnak számított, hogy feltűnt a Cure feldolgozása is a ma 25 éves For The Masses lemezen. Más kérdés, hogy a feldolgozás szerintem nem igazán sikerült jól: a Cure ekkortájt az elektronikával kokettált, ami általában kevésbé szerencsés Cure-számokat és mixeket eredményezett az együttes története során. Ez a World In My Eyes feldolgozás is ezek közé a zajos, idegesítően zakatoló alkotások közé tartozik. Érdekesség, hogy volt arról szó, hogy a Walking In My Shoes-t dolgozzák fel, de végül maradtak a Violator nyitódalánál.
