Az Only When I Lose Myself-nek - ahogy említettem - két B-oldalasa volt: a zenekar történelmében egyedülálló módon az egyik énekelt, a másik instrumentális. Ez utóbbi dalnak HEADSTAR a címe. (a HDMFC 1998 tavaszi-nyári hírleveleiben még "Higher Ground" volt a dal címe, igaz itt még a The Singles 86-98 lemez is "Milestones" címen futott, ami valljuk meg, kiváló best of lemez cím lett volna).
A Headstar finom szintihangokkal kezdődik, majd egy ciccergő effekt sejteti velünk, hogy nem sokáig lesz nyugodt a hangulat. Meg is érkeznek az esőre még kuttyogó dobok, hogy aztán egy mormogó hang megjelenése jelezze, hogy mi vár ránk: hamarosan meg is érkezik a húzós, agresszív, élő hatású dob, a feszes, "Prodigys" basszus és a dal húzását alkotó, fúvósszerű hang, amelyet gyomorkorgás-szerű effektek kísérnek... Az első kiállás előtt megérkezik egy "elektronikus mandolin"-szerű effekt is. A hosszas kiállás alatt csak a gyomorhangok maradnak velünk, aztán újra beindul az élő dobos őrület. Az "elektronikus mandolin" jelzi aztán a dal végét, és valóban, hamarosan eltűnnek a dobok, csak a húzós basszus és néhány baljós elektronikus effekt marad velünk. De az említett "elektronikus mandolin" aztán visszatér még, hogy aztán a dal egyik kezdőhangjával kimúljon az alkotás. Nem egy Painkiller, de azért lehet rá ugrálni!
