Ma 30 éve indult Johannesburgban a Depeche Mode 1994-es menetelése, az Exotic/Summer 94' US Tour! A fárasztó 1993-as Devotional Tour után tehát szinte azonnal újra útnak indult az együttes, hogy néhány hónapig a világ "egzotikusabb", a DM történetében kisebb szerepet játszó kontinensek felé vegye az irányt, majd májustól júliusig Észak-Amerikában léptek fel. Mindmáig ezek a banda utolsó dél-afrikai és ausztráliai koncertidőpontjai.
A turnén a Devotional Tour díszletei drasztikusan leegyszerűsödtek, mivel a vetítővásznakkal ellátott emelvényt eltávolították, így egyetlen színpad maradt, egy nagy képernyővel. A Devotional Tour hangulatos kivetítései is nagyrészt átalakultak, ezeket vagy eltűntették, vagy mozaikvetítésekké konvertálták
Az Exotic Tour setlistje jelentősen átalakult a Devotional Tour-hoz képest. Kiestek olyan dalok, mint a Higher Love, vagy a Mercy In You, de a Judas vagy a Fly On The Windscreen is alig-alig 1-2 fellépésen hangzott el. Bekerült viszont állandó dalként a már-már túl rockosan hangzó A Question Of Time, valamint a kiváló "trip-hopos" verziójú I Want You Now. Ezenkívül néhány Violator-dal is néha újra a setlistbe került (Clean, Waiting For The Night), illetve állandó dal lett a Devotional Touron csak a vége felé előkerülő Somebody. A dalok sorrendjét is alaposan átalakították: a Rush Amylnitrate mixe volt az intro, majd maga a Rush következett - általában még napos időben (a legenda szerint ezért is volt szükség a Higher Love helyett egy kevésbé sejtelmes nyitódalra). A Halo következett, majd jött a slágerparádé: a Behind The Wheel, a Devotional Tour-t záró Everything Counts, a World In My Eyes, a Walking In My Shoes és a Stripped jött gyors egymásutában. Ezután jött az igen érdekes sorsú Condemnation, amelyet márciusig Dave énekelt, majd onnantól a turné végéig Martin vett át. További érdekesség, hogy a turné elején néha 4 dalt is énekelt Martin (valószínűleg ezzel próbálva meg tehermentesíteni Dave-et), és a koncert közepi Martin blokk sokáig három dalos volt a megszokott kettő helyett. A Martin blokkban az említett Condemnation mellett általában a szintén említett kiemelkedő I Want You Now volt a másik dal, de néha játszották a Judas, A Question of Lust, Waiting For The Night, One Caress dalokat is. A Martin blokk után már csak 4 dal volt hátra a főprogramból, igaz 4 monumentuális alkotás: ezek az In Your Room, a Never Let Me Down Again, az I Feel You és a Personal Jesus voltak. Minden alkalommal a Somebody-val tértek vissza az első ráadásra, amely után az Enjoy The Silence következett. A turné elején a második ráadás a Policy Of Truth-tal, vagy a Clean-nel kezdődött (később elhagyták ezt a "második ráadás első dal" dolgot), a koncerteket pedig minden alkalommal az A Question Of Time "metálverziója" zárta, agresszív dobokkal és gitárokkal. A turné sajátosságai közé tartozott, hogy egyre kevesebb és kevesebb dalt játszottak: 20 dallal indult a turné (ez ma, a 23 dalos koncertek időszakában elég kevésnek tűnik), majd aztán a tavaszi-nyári észak-amerikai turnészakaszra már csak 16 dalt játszottak - ráadásul ekkor már minden egyes helyszínen pontosan ugyanazt a setlistet, még akkor is, ha dupláztak egy helyszínen. Ez, és az a tény, hogy jóval egyszerűbb volt a színpadkép is, megerősíti azt a feltételezést, amit Jonathan Miller: Stripped című könyvében is pedzegetnek még az együttes tagjai is: hogy ez a turné azért eléggé a pénzről szólt.
A turné további érdekességei közé tartozott az, hogy Alan még több dalban kamatoztatta a dobostehetségét: a Devotional Tour-ról átmentett Rush, és az In Your Room-I Feel You-Never Let Me Down Again-Personal Jesus blokk mellett a Halo, a Stripped, a Policy Of Truth, a csak néha játszott Clean és az A Question Of Time dalokban is a dobok mögé ült.
Az Exotic/US Summer Tour persze elsősorban nem a fenti dolgokról nevezetes, hanem arról, hogy szinte teljesen felőrölte a zenekart. Dave drogproblémái és Martin alkoholokkal való küzdelme mellett Andy - állítólag idegösszeomlás miatt - Hawaii után hazatért a turnéról, őt az együttes régi barátja (és a korszak turnénaplójának vezetője), Daryl Bamonte helyettesítette a színpadon. És persze, ez volt a zenekari létbe teljesen belefásult Alan Wilder utolsó turnéja a Depeche Mode-dal.
Idén júliusig tehát ennek a zaklatott időszaknak az eseményeit fogom felidézni.