A FRAGILE TENSION volt az első dal, amit majdnem az eredeti formájában megismertünk - később kiderült, hogy az az MGMT remixe volt, ami végül kiadatlan maradt, és alig tér el az albumverziótól, és most "rough version" néven fut - és persze azonnal beindult a kétezres évek legjellegzetesebb Depeche Mode-rajongói reakciója az új dal érkezésekor: "Á, ez még biztos csak a demó!". Kétségtelen, hogy a dal meglehetősen "alternatív": a lassabb énekdallam, a kifejezetten gyors alap és a torz, elsőre kissé öncélúnak tűnő gitárok igencsak megnehezítik a befogadást. A maga idejében sokan felrótták neki túlzottan "tömbszerű" hangzását (ezt azért nehéz vitatni), míg mások túl egyértelmű Ladytron-hatásról beszéltek (ezt is...). A dalt sokáig nem szerettem, aztán nagyon jól öregedett, most már az egyik kedvencem a lemezről; már az Oasis Cigarettes&Alcohol című dalának a dallamát se hallom ki a versszakok elejéből... Az utolsó versszak alatt a plusz szinti különösen tetszik! A dalszöveg szívhez szóló: ha minden igaz, valamifajta ars poeticáról lehet szó: "egy törékeny feszültség, ami összetart minket"... "semmi sem logikus a terveinkben" - sok interjúból hallottunk a fiúktól ehhez hasonló megnyilvánulásokat! A turnén aztán a dal egyetlen előadást élt meg - elég érthetetlen módon, bár ebben az időszakban nem ez volt az egyetlen érthetetlen dolog a Depeche Mode háza táján...
